Révész: A 13. havi nyugdíj a kutya vacsorája. Az úr adja, az úr elveheti

9 perc

2020.04.09. 17:30

A nyugdíjról akkor lehet majd értelmesen vitatkozni, ha sok évtized után végre nem szociális kérdésként kezelik. Ennek nyoma sincs. Az értelemnek ebben a témában nem nyílik tér.

Hogy a rossebbe került elő pont most a 13. havi nyugdíj?! Akik ezt hangosan nem értik, arról beszélnek hogy ennél rosszabb időpontban nem is lehetett volna előállni vele, nincs a világon semmi, aminek ennyire ne lenne köze a válságkezeléshez. Egyáltalán a most ránk szakadt nagy rakás probléma bármelyikéhez. Sem a járványválság túlélését, sem a gazdaság újjáélesztését, sem az iszonyatosan megnövekedő költségvetési hiány és államadósság kezelését nem segíti (sőt) az, hogy a jövő évtől négy éven keresztül a tizenkét hónap közül lesz egy, amikor a nyugdíjasok (közül azok, akik addig túlélnek) átlagosan száz, kétszáz, háromszáz majd (már persze a következő ciklus közepén, a következő kormány gondjára) négyszáz euróval többet kapnak. (Lesz az persze addig euróban kevesebb is, ahogy a kormány tiporja a forintot, hiszen már most sem egészen száz az a száz.)

Sokkal többen lehetnek, akik ezt némán nem értik, mert nem mernek megmukkanni, amikor bármennyire értelem nélkül, de pénzt szórnak a nép közé. Ha meg mukkannak, mert ellenzékiként mukkanási kötelezettség terheli őket, akkor csak annyit, hogy mér csak ennyit!

De mindezzel sokat nem mondtunk. Semmiképp sem eleget. Mert hát a 13. havi nyugdíjjal magával van gond! Ezzel a nálunk immár több mint harmincéves téveszmével, amelyet dédelgettek már jobbról és balról, jobb és bal ellen.

 (Jegyezzem meg rögtön az elején: én most a magamét verem a csalánba, januártól nyugdíjas leszek, nekem is járna, ami inkább ne járjon.)

Tekintsük át sebtiben ezt a búbánatos történetet.