Van két hír, amely látszólag teljesen ellentmond egymásnak. Az egyik, hogy Magyarországon az aktív koronavírusos esetek száma jobb napokon már csökken, és alapvetően sem robban. Ezzel szemben ott a másik történés: a kormány egészen brutális eszközökkel szabadít fel 36 ezer kórházi ágyat a járvány elleni küzdelem részeként. Hazaküldi az ellátásra szoruló betegeket, ezzel magára haragítja családok ezreit, kirúgja az embertelen utasítás végrehajtásától ódzkodó igazgatókat, a létező legdurvább politikai szitokkal (Soros) üzeni meg a saját táborának, hogy árulásnak tekinti a szolidaritás lagymatag kinyilvánítását is – azaz hadikórházakat hoz létre tűzzel, vassal.
De miért van szükség a kórházi kapacitás növelésére, ha közben – állítólag – csökken a járvány terjedésének intenzitása? Ennek mi az értelme? Miért vállalja a népszerűtlen intézkedés következményét az a kormány, amelyik naponta végzett közvélemény-kutatások alapján hozza populista döntéseit (ingyenes parkolás, nyelvvizsga nélküli diploma, 13. havi nyugdíj)?
A hipotézisem a következő:
Orbán hamarosan bejelenti, hogy mi magyarok (az ellenzék aknamunkája dacára) legyőztük a járványt, de legalábbis túl vagyunk a nehezén.
A korlátozó intézkedések nagy részét feloldják, iskola valószínűleg ebben a tanévben nem lesz, de Lőrinc szállodái a nyáron már fogadhatnak vendégeket.