Gomperz: Önök kérték

Két egyszerű kérdést kapott a kormányoldal a felhatalmazási törvény vitájában: 1) Konkrétan milyen járványügyi intézkedést nem tudnának meghozni akkor, ha a rendeleti kormányzás lehetősége csak határozott ideig tartana? 2) Ha erre a törvényre tényleg szükség van, akkor miért nem fogadnak el hasonlót Európa egyetlen más országában sem?

Válasz: ilyen hülyeséggel nincs időnk foglalkozni.

A nap 24 órából áll, ebből 23 óra 50 perc már elment a nemzet vejének kikötőjét finanszírozó járványügyi intézkedés kidolgozásával, ezért sietnünk kell, ha még Schmidt Máriának is villát akarunk ajándékozni gyorsan a vírus elleni küzdelem hatékonyságának növelése érdekében.

Olyasmi azonban több felől elhangzott, hogy a teljes körű felhatalmazással legalább a felelősséget is teljes körűen vállalja a kormány, azaz nem mutogathat másra a védekezés során. Korlátlan hatalom = korlátlan felelősség = meg vagyunk mentve. Valószínűleg delíriumban vészelte át az elmúlt tíz évet, aki ebben tényleg hisz. Már 2010-ben ezzel a szöveggel kampányoltak: ha kétharmadunk lesz, akkor nem tolhatjuk az ellenzékre a felelősséget az ország előtt álló reformok elmaradása miatt. Ahogyan Török Gábor mondta: „a kétharmadra lehet félelemmel is tekinteni, a potenciális vesztesek köréből akár megalapozottan is, én azonban inkább lehetőségnek látom."

És valóban annak bizonyult két szempontból is: az egyik a Forbes leggazdagabb magyarokat felsoroló listáján tanulmányozható, a másik pedig a felelősség folyamatos áthárításában mutatkozott meg. Bankok, háttérhatalom, IMF, Brüsszel, menekültek, egy New Yorkban élő filantróp, roma gyerekek – mindig rámutattak arra, aki a bajokról tehet. Egyedül a tíz éve kormányzó pártnak nincs köze ahhoz, hogy a János kórház úgy néz ki, mint egy elfelejtett szibériai ipartelep atomkísérlet után.