A NER kis gömböce így falta fel a kultúrát tíz év alatt

Hogy az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben miként tette parkolópályára a társadalmi és szakmai egyeztetés lehetőségét a kulturális és művészeti szférában, arra elég így elsőre két dolgot megemlítenünk: Magyarországon jelenleg nincs a kulturális területeknek különálló minisztériuma, 2013 óta pedig úgy kerülhet bárki egy múzeum élére, hogy nem szükséges hozzá a szakirányú végzettség.

De ne szaladjunk ennyire előre.

• Kerényi Imre látomása a népnemzeti giccsről

A NER költői hitvallását talán semmi sem rögzítette olyan találóan, mint Kerényi Imre, azóta elhunyt miniszterelnöki megbízott hírhedt 2014-es pitypangos levele, amelyben szerzőket toborzott a Magyar Krónika című kulturális folyóirathoz, és amelyben zanzásítva ugyan, de gyakorlatilag minden benne van, ami a NER kultúrához való viszonyát jellemzi.

Kerényi Imre emlékezetes festménypályázatának egyik képével /// Alaptörvény-illusztráció

Stiller Ákos

Megfogalmazásában ott a pátoszos, avatag nemzeti giccs, és megjelöli azokat az embereket, – az új kulturális elitet –, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében a jó oldalon állnak. Rákay Philipet, Káel Csabát, a „dalcsináló Ákos urat”, „a kiállításokat varázsló Baán urat”, „a színházcsináló és öt gyermeket nevelő Vidnyánszky urat”, és még sorolhatnánk.

A Kerényiék által „szellemi templomnak” nevezett Magyar Krónika létezése már önmagában is szép szimbóluma lehetne annak, hogyan próbálja a NER letörni a kulturális sokszínűséget azzal, hogy a saját ideológiáját propagáló intézményrendszer elszívja mások elől a szabad levegőt. A folyóiratot például nem kevés állami támogatással és állami hirdetésekkel tartották életben, példányainak nagy részét díjmentesen közintézményekben, könyvtárakban, iskolákban, a határon túl terítették szét.

A Magyar Krónika azonban minden erőfeszítés ellenére mégsem lett meghatározó kiadvány, és tavaly egyértelművé vált az is, hogy már nincs is igazán szükség rá, hosszú távon nem fenntartható.

• Kultúrcsúcsintézmény: az MMA

Évekkel korábban, még mielőtt a pitypang kinyílott volna, létrejött a NER kulturális csúcsintézménye, a Magyar Művészeti Akadémia mint köztestület. Kizárólag politikai alapon tűnt indokolhatónak, hogy az új Alaptörvénybe foglalva és köztestületté nyilvánítva helyzetbe hoztak egy addig csupán a Makovecz Imre baráti köreként működő, főként jobboldali érzelmű alkotókból álló egyesületet, miközben az MTA által legitimált szervezetről, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiáról látványosan nem vettek tudomást.

A 2017-ig a két hete elhunyt Fekete György elnökletével működő Magyar Művészeti Akadémiát közpénzek tízmilliárdjaival és rendkívül értékes ingatlanokkal tömte ki a kormány.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében sikerült úgy átalakítani a kultúrafinanszírozást, hogy állami támogatásokat főként olyan művészek kapjanak, akik hajlandóak „nemzetileg együttműködni”. Ha direkt cenzúráról még nem is beszélhetünk Magyarországon – noha három éve azért arra is láttunk példát, hogy egy rendszerkritikus alkotást leszedettek a bécsi magyar kulturális intézet faláról –, de az öncenzúra működik, ha a pénz lojalitás függvénye.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (k), Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke (j) és Fekete György Kossuth-díjas belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tiszteletbeli elnöke a Nemzet Művésze díj átadóünnepségén a Pesti Vigadóban 2019. november 5-én

MTI Máthé Zoltán

A Magyar Művészeti Akadémiának ebben nagy szerepe van: beleszólást kapott a Kossuth- és Széchenyi-díjak odaítélésébe, a magas apanázzsal járó Nemzet Művésze Díjat is az akadémia osztja, de van még nagydíja és aranyérme is. A művészeti pályázatokról döntő Nemzeti Kulturális Alapba (NKA) is egyharmad részt az MMA delegál tagot (a másik egyharmadba a minisztérium).

• Leépített műemlékvédelem

Az örökségvédelmet az elmúlt tíz évben fokozatosan építette le az Orbán-rezsim, feltehetőleg a nagyberuházások (mint például a Budai Várba költözés) egyszerűbb kivitelezése miatt. Ha nincs szakma, amely ellenkezni tudna, akkor gördülékenyebben zajlanak a nagyprojektek, és így aki műemléket akar rombolni, az szinte büntetlenül megteheti. Elég csak a 19. század második felében épült Közvágóhíd ledózerolására gondolni. A fővárosi létesítmény helyi védettség alatt állt, kulturális központként működött, most pedig az Orbán család török üzletember barátja, Adnan Polat építtet a helyére lakóparkot.

A Közvágóhíd és környéke a magasból /// Látkép és képlet

Máté Péter

Az örökségvédelem szisztematikus felszámolása 2011-ben kezdődött a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szétverésével, majd annak utódját, a Forster Gyula Központot 2016 végén iktatták ki. Először menesztették az örökségvédelemért felelős államtitkárt, majd megszűnt a területért felelős helyettes államtitkári poszt is. Az örökségkutatók előbb a Miniszterelnökségre kerültek, majd – miután megszüntették a főosztályukat –, onnan is kipaterolták őket. Mindeközben pedig az örökségvédelmi hivatal felbecsülhetetlen értékű gyűjteményének, a terv-, fénykép -és könyvtárnak is helyet adó Táncsics Mihály utcai épületet a várbeli kormányzati negyed megvalósításához, szintén ki kellett üríteni.

Az Orbán-kormány az UNESCO-nál sem szerzett jó pontot. Az ENSZ-szervezet kifogásolta, hogy világörökségi helyszíneken vagy azok közelében zajlanak jelenleg építkezések a magyar fővárosban.