Trianon. Kimondva - Rákosi Jenő: Irredenta; Herczeg Ferenc: Irredenta?
Máig heves viták folynak arról, hogy mi volt történelmi szükségszerűség az első világháború utáni években. Trianon 100 év múltán is kísértő sokkja viszont vitathatatlan. A Trianon-érzést megfogalmazó, a Trianon-kérdést elemző tengernyi írás közül a traumaközeli években születettekből válogat a centenáriumon a hvg360 – 5. rész. Rákosi Jenő írását felolvassa: Máthé Zsolt. Ficza István tolmácsolja Herczeg Ferenc publicisztikáját.
A revízió két élharcosa, Rákosi Jenő, a legolvasottabb napilap, a Budapesti Hírlap főszerkesztője és a korszak írófejedelme Herczeg Ferenc ugyanazzal a címmel adott írást az 1920-as irodalmi almanachba, a Vérző Magyarországba. A Trianon előtti határokat és a magyar kultúrfölényt „természeti törvényeknek” tekintve mindketten a „mindent vissza” álláspontjára helyezkedtek. A különbség köztük csak annyi volt, hogy Rákosi kijelentő módban használta a programadó „irredenta” kifejezést, míg Herczeg a szó mögé biggyesztett kérdőjel dacos büszkeségével.
| Trianon. Kimondva |
|
1920. június 4-én Csonka-Magyarország ritkán tapasztalt nemzeti egységben gyászolta Nagy-Magyarországot. A száz esztendővel ezelőtti megrázkódtatás sokak kezébe adott tollat. A nemzet szóvivőiként kiáltották a világba (persze inkább csak a hazába) a „bevégeztetett”-ség fájdalmát, s a „Nem! Nem! Soha!” elszántságát, máskor pedig a józan, előremutató számvetésüket. |
