Forrongó Belarusz
Százezrek követelik Európa utolsó diktátorának távozását és új elnökválasztások kiírását azt követően, hogy Aljakszandr Lukasenka a gyanú szerint elcsalt választáson győzött. A belarusz ellenzék a rendszerváltáskor sem tapasztalt tömegeket vitt az utcára. A békés demonstrációkat rendre karhatalmi erővel verték szét, a rohamrendőrök több ezer aktivistát letartóztattak. Kövesse velünk a legújabb fejleményeket!
Csak az időnyerésre játszik Aljakszandr Lukasenka és Vlagyimir Putyin is, ám merőben eltérő célokból – nyilatkozta lapunknak Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő a fehérorosz és az orosz államfő vasárnapi, Szocsiban tartott tárgyalása után. A találkozó alighanem legfontosabb tételmondata – a belaruszoknak felajánlott másfél milliárd dolláros hitel mellett – az volt, amikor Putyin "időszerűnek és célszerűnek" nevezte a fehérorosz alkotmányos reformot.
Az már más kérdés, hogy egy alkotmánymódosítás – ami az elcsalt augusztusi elnökválasztás óta tartó ellenzéki tömegtüntetések egyik fő követelése – tényleg elhozza-e a jelenlegi diktatórikus rezsim végét, vagy éppen egy Moszkvával szorosabb szövetségi rendszernek ágyaz meg.
Az alkotmánymódosítás, az azt megerősítő népszavazás, majd az új elnökválasztás ígérete jó ideje napirenden van, de nyilvánvaló, hogy ez csak az időnyerést szolgálja – véli az Oroszország-kutató. Az is egyértelmű: a tiltakozók nem tudják elfogadni, hogy ezt a folyamatot a Lukasenka-rezsim vezényelje le, hiszen ebben az esetben semmi nem garantálná a rendszer demokratizálódását és élhetőbbé válását.
Hasonlóképpen, Putyin esetében is az időnyerést szolgálja az alkotmánymódosítás (részéről is megismételt) felvetése, csakhogy az orosz államfőt más célok vezérlik:
míg Lukasenka a hatalom megőrzésében, Moszkva az átmenet levezénylésében gondolkodik.
Idő kell ugyanis ahhoz, hogy "felépítsék" azt a lehetséges szereplőt – Lukasenka utódját –, aki garanciája lehetne az Oroszországgal való együttműködésnek, annak, hogy "házon belül tartsák Belaruszt".
