Hatalmas ügynökös lebukással búcsúzott az NDK parlamentje – 1990. szeptember 28.
7 perc
2020.09.26. 14:30
Minden nyolcadik képviselőt beszerveztek, de még titkolják, hogy kik azok. Frissen festett Brezsnyev–Honecker-csók, utolsó napiparancs, menekülő kémfőnök. Eljött a paradicsom című sorozatunk következő darabja.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.
1990. szeptember 28. – Zárt ügyek
Viharos körülmények között, meglehetősen méltatlanul búcsúzott az NDK parlamentje. Ülősztrájk, több órás kényszerű szünet, egy miniszter kínos lemondása, a nyilvánosság kizárása kísérték a mai ülést, amely az utolsó volt, hiszen az NDK Népi Kamarája ezután már csak a német egyesítés előestéjén ül össze egy ünnepség erejéig.
A vihart, mint az NDK-beli fordulat óta már annyiszor, a felszámolt, de még mindig kísértő államvédelem, a Stasi okozta. A parlament ezzel foglalkozó különbizottsága tegnapra készült el azzal a jelentéssel, amelyből kitűnt, hogy a mostani parlament minden nyolcadik képviselőjének volt valami köze a Stasihoz. (Ez mellesleg sokkal kedvezőtlenebb arány, mint az országos átlag.)
Az érintettek a legtöbb párt soraiban megtalálhatók. A vita a körül zajlott, hogy ezek a képviselők maguk vonják-e le a következtetést, vagy pedig a parlament – és ezzel együtt az egész ország – nyilvánossága előtt ismertessék-e a listát. A parlament egyszerűen nem volt képes dönteni, erre az alternatív képviselőcsoport ülősztrájkot kezdett az elnökség előtt.
Ezt követte az újabb kényszerű szünet, és mire eldöntötték, hogy a neveket mégis ismertetik, akkor a kormányzó kereszténydemokraták álltak elő azzal, hogy akkor legyen zárt az ülés. Így aztán a neveket még nem ismerjük, de volt, aki nem várta meg a kínos végkifejletet. A liberális párti építési miniszter, Axel Viehweger elismerte, hogy együttműködött a Stasival, és a Tisztelt Ház színe előtt lemondott.
Az ülés még az esti órákban is tartott, hiszen ha késve is, de az országszerte folytatódó börtönlázadások miatt egy nap alatt a második olvasásban is el kellett fogadni a részleges amnesztiát, amelynek alapján a legtöbb elítélt büntetését harmadolják, és a törvény még ma, öt nappal az NDK megszűnése előtt életbe lép.
Az indoklás, amire az utóbbi napokban többen hivatkoztak, hogy az NDK-beli bíróságok általában szigorúbb ítéleteket hoztak a legtöbb köztörvényes ügyben, mint ahogy az az NSZK-ban szokás volt. A harmadolás nem terjed ki a háborús és náci bűnösökre – ha nem túl sokan is, de még ilyenek is ülnek az NDK-ban –, valamint a gyilkosokra és más súlyos bűncselekmények elkövetőire.
A politikai foglyokat már hónapokkal ezelőtt kiengedték, bár ennek megítélésében némi bizonytalanságot okozott azoknak az esete, akiket vegyes, politikai és köztörvényes okokból csuktak le. Most minden rab, a harmadolástól függetlenül, azt a lehetőséget is megkapja, hogy nyugatnémet bírák felülvizsgálják az ítéletét.
1990. szeptember 29. – Elvtársi csók
A kiállított képeket naponta 170 ezren látják – adja hírül a katalógus, és ez csak egy a sok különlegesség közül, amely valószínűleg egyedülállóvá teszi az East Side Gallery, vagyis keleti parti galéria névre hallgató képcsarnokot a berlini falon. A képek január óta készültek a falnak azon a szakaszán, amely a Spree partján húzódik, a főpályaudvar közelében, az egyik legforgalmasabb kelet-berlini főútvonal mentén.
