Ajándéklink létrehozása

Parászka Boróka: Erdélyi túlélőrecept

20 év után lett újra magyar polgármestere Marosvásárhelynek. De mi áll a siker mögött? A helyszínről kapjuk meg a választ. Vélemény.

  • hvg360

Ha elkezd nekünk itt kürtőskalácsot sütni, és mindenhova székelykapukat rakat, esküszünk, a polgármesteri hivatal erkélyére kötjük fel! – ez a rémült üzenet a marosvásárhelyi önkormányzati választás véghajrájában Soós Zoltán polgármesterjelölt Facebook-falán jelent meg. Több ezer hozzászólás érkezett – magyaroktól, románoktól vegyesen. Mindenki tudta, hogy egy korszak zárul le, csak az volt kérdéses, milyen korszak kezdődik. „Visszatér-e Marosvásárhely?” – jelent meg itt is, ott is a Horthy-idők retorikáját, az Erdély visszatérését idéző kérdés a magyar sajtóban. A költői (?) túlzás mögött sok évtizednyi valós vagy vélt sérelem, frusztráció gyűlt fel.

1990, az etnikai összecsapások óta folyamatos volt az elvándorlás. Az ezredforduló után fordult meg az etnikai arány, akkor kerültek kisebbségbe a magyarok, és akkor lett román polgármestere a városnak. Dorin Florea kerek húsz esztendőn át vezette Marosvásárhelyt, és hiába indult ellene az erdélyi magyar politika élvonala (sorrendben: Kelemen Attila, Borbély László egykori miniszter, Frunda György exminiszter, ex-államelnökjelölt), senkinek sem sikerült legyőznie. Dorin Floreát a többségbe került marosvásárhelyi románok újra és újra visszaválasztották, és a rá rendre leadott voksok száma arra utalt, lassan-lassan stabil magyar szavazóbázist is szerzett magának. Pedig kritikusa, haragosa sok volt Marosvásárhelyen.

A székely főváros Florea alatt kopott, reménytelen, szürke faluvéggé vált

– Kolozsvárhoz képest mindenképp. Elmaradt az ezredforduló gazdasági fellendülése, viszont vígan működött a tömegek életét megkeserítő helyi vegyi üzem, a teleküzelmek, a szépen gyarapodó helyi oligarchák, az elrongyolódott, működésképtelen közszolgáltatás. 

Hozzászólások