Az uniós felzárkóztatási támogatások élharcosává lépett elő Orbán Viktor a brüsszeli költségvetési vitában.
Ha ambiciózus Európát akarunk, ahhoz ambiciózus költségvetés kell
– foglalta össze az uniós költségvetésről szóló maratoni tárgyalásokat a maga módján Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök nem sokat kockáztatott, hiszen egyelőre csupán pozícióharc folyik. Az Európai Unió állam- és kormányfői a múlt csütörtökön kezdődött és 29 órán át elhúzódó rendkívüli uniós csúcson nem tudtak megegyezni a 2021 és 2027 közötti pénzek elosztásának elveiről, kereteiről. Sőt egyelőre újabb rendkívüli csúcstalálkozót sem hirdettek meg, vagyis igencsak távol állnak egymástól az álláspontok.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke azzal a javaslattal érkezett Brüsszelbe, hogy a tagállamok a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 1,074 százalékát fizessék be a közös kasszába, ami összesen 1094,8 milliárd eurós keretösszeget jelent. A most záruló hétéves pénzügyi keret maximuma a GNI 1 százaléka volt, 960 milliárd euró, a kifizethető summa pedig annak a 0,95 százaléka. Négy nettó befizető ország – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – most is ragaszkodik az 1 százalékos plafonhoz, ám ezt a támogatásban részesülő tagállamok nem fogadták el.
Hollandok tömegei vesztették el napok alatt életük minden megtakarítását, amikor 1637-ben összeomlott a tulipánpiac – az elrettentő példa évszázadok óta alapja a túltermelésről és a spekulációról megírt elméleteknek. Az egészben annyi a szépséghiba, hogy talán meg sem történt. Vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy évszázadokon át hitték.
A választási vereségtől félve játssza ki Orbán Viktor az „ukrán kártyát”. Mi lehet a háttérben, mi jöhet még, és mi történt a szomszédokkal békét teremtő Orbánnal?
Központi minimumponthatár évek óta nincs, viszont egyes egyetemek saját hatáskörben megtartották őket.
Magyarország, Szlovákia és Románia sincs jó helyzetben.
