Luxusnak számított, de már-már a nevét sem érdemli ki az egyiptomi gyapot

A francia bor, a német autó, a görög olíva vagy az egyiptomi gyapot. A luxustermékek palettáján kétségkívül több mint száz éven át az arab országgal azonosították a legkiválóbb minőségű gyapotot, amelyből a legkeresettebb szőttesek, ágyneműk, takarók vagy ruhák készültek. Egyiptom ma is azon néhány ország egyike – ahogy az USA, Izrael vagy Türkmenisztán –, ahol a különleges csillogásáról is híres, extrahosszúságú szálakból álló gyapotfajtákat is termesztik. Az ilyen fajták – melyeket az USA-ban Pima néven ismernek – szálának a hosszúsága el kell érje a majdnem 35 millimétert (egész pontosan a 34,925 millimétert, vagy 1,375 inchet). A hagyományos – vagy hegyvidéki – fajták átlagosan 26-27 milliméter hosszúak.

A világ gyapottermesztésének mindössze 3 százaléka származik extrahosszú szálú fajtákból, ezek minősége szinte már olyan, mint a selyem – mondják az egyiptomi gyapot rajongói. De már egy ideje hanyatlik az egyiptomi gyapot minősége, és bennfentesek szerint egy jó évtizede egyre kevésbé teszik az egyiptomi jelzőt a legjobb gyapotfajták elé. A nagy ruhamárkák – köztük a Lacoste, a Diesel vagy a Lee Jeans – érdeklődése is gyengül az egyiptomi alapanyag iránt. A romlás több okra vezethető vissza.

Lacoste-kollekció bemutatója /// Keresett alapanyag

AFP / Joshua Lott

A kairói kormány egy szélesebb piacliberalizációs program részeként 1994-ben a gyapotágazatot is kitette a szabad versenynek, és közben a szükséges védelmet is megszüntette. A farmerektől megvonták a közvetlen támogatást, amelyet a magoktól a műtrágyán át a növényvédőszerekig kaptak, és a felvásárlási árakat sem garantálták. A termesztés szabályai fellazultak, a termények rotálását például a gazdákra bízták. A gazdák kiszolgáltatottakká váltak a hullámzó nemzetközi gyapotáraknak, a műtrágyák drágulásának.