A "nők poklát" teremtette meg Lengyelországban Jaroslaw Kaczynski és a katolikus egyház

A tüntetők jellemezték a nők poklának a jövendő Lengyelországot, miután az ottani Alkotmánybíróság tovább szigorította az eddig is Európa legszigorúbb ilyen jogszabályai közé tartozó abortusztörvényt. A heves tömegmegmozdulások a járvány miatti korlátozások ellenére országszerte tartanak.

Az eddigi törvény 1993-ban született, a mélyen vallásos Hanna Suchocka miniszterelnök jobboldali kormánya idején. Kompromisszumnak nevezték, mert három esetben megengedte a terhességmegszakítást: ha a terhesség vérfertőzés vagy erőszak következménye, ha az anya élete vagy egészsége forog súlyos veszélyben, vagy ha a magzat súlyosan és visszafordíthatatlanul károsodott. Ezt ha vonakodva is, de tudomásul vette a katolikus egyház – II. János Pál pápa is –, és bár nyilvánvaló volt, hogy illegálisan vagy külföldön a hivatalosan kimutatottnál sokkal több abortusz történik, viszonylagos nyugalom volt e téren. Három éve találta ki kormánypárti és jobboldali ellenzéki képviselők egy csoportja, hogy a magzat betegsége miatti abortusz alkotmányellenes, de az Alkotmánybíróság ugyanúgy jegelte a témát, mint maga a jobboldali parlamenti többség a hasonló tárgyú civil törvénykezdeményezéseket.

Most hirtelen mégis döntés született, és az ellenzők rögtön tudták, hogy hol: egyrészt a kormányzó Jog és Igazságosság párt elnökének, a kormányba nemrég miniszterelnök-helyettesként belépett Jaroslaw Kaczynskinak a házánál, másrészt templomok előtt tiltakoztak. Senkinek nincs kétsége afelől, hogy nem a vitatott legitimitású Alkotmánybíróság elnökének jutott eszébe napirendre tűzni a rég ott heverő beadványt.

Kaczynski több legyet akart ütni egy csapásra: gesztust tett a pártján és koalícióján belül lázongó radikálisoknak, ugyanakkor megnyugtatta a katolikus egyházat, amely az utóbbi időben a függőben lévő állatvédelmi törvény (nem elsősorban a prémesállat-tenyésztés betiltása, hanem az exportra történő rituális állatvágás beszüntetése és néhány szigorú általános szabály) miatt megélhetésüket féltő parasztok mellé állva tőle szokatlan élességgel bírálta a kormányt.

A püspökök most valóban boldogok. Ugyanazok, akiknek egyetlen emberi szavuk nincs és soha nem is volt a papok által megrontott fiúkhoz és lányokhoz (bocsánatkérésről vagy kártérítésről nagyon kevés kivétellel nem is beszélve), és akik közül többen éveken át bújtatták, egyik plébániáról a másikra küldték a bűncselekmények elkövetőit.