Rendszerváltás az NDK-ban
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként szemtanúja volt a történelmi eseményeknek, amelyekről naplót vezetett. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, ez sorozatunk első darabja.
A sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.
1990. november 28. – Német, orosz két jóbarát
Tekintettel az egyre romló szovjet gazdasági helyzetre, a megnagyobbodott és gazdaságilag szilárd Német Szövetségi Köztársaság segélyszállítmányokat küld több szovjet nagyvárosba. A hír hátterében közben összekeveredik és újrarendeződik mindenféle, amiről a tudósító a Berlinben töltött évek alatt eddig nehezen tudta volna elképzelni, hogy így rendeződhet át.
A berlini lapokban a segélyfelhívások és az interjúk egyszerre és meglehetősen új összefüggéseken emlegetik a Leningrád elleni német blokádot és a Nyugat-Berlin elleni szovjet blokádot, és összehasonlítják az összehasonlíthatatlant: hogy 1943 hideg telén a háború miatt éheztek az oroszok, az idei télen pedig megint csak élelmiszerhiány, ha éppen nem éhezés várható – persze más okból, és persze a németek most nem az oroszokkal szemben, hanem az ő oldalukon állnak.
A tudósító nem győz csodálkozni, ezt olvasván:
mi, berliniek, a háború utáni kemény évekből tudjuk, mit jelent a hideg és az éhség,
sokan emlékeznek még a nyugati szövetségesek nagy segélyakciójára, a légihídra a blokád idején”. Nem is olyan rég még azt olvastam ugyanezekről az évekről, hogy a nélkülözés okozói a szovjet megszállók voltak, akik még a német ipart is leszerelték. A blokádról meg mindenki tudja azt, aki a mostani segélyfelhívásból tapintatosan kimaradt: a blokádot a szovjet csapatok vonták Nyugat-Berlin köré.
Mindenesetre, nehogy a magyar hallgató is összekeverje a dolgokat: a leningrádi blokád 900 napja alatt félmillióan haltak meg – a berlini blokád idején senki se halt éhen, már csak azért sem, mert a szovjetek csak az áruszállítást állították le, a személyforgalmat nem, és mert Kelet-Berlinben akkor bőven volt mit enni, a nyugat-berliniek inkább csak öntudatból nem jártak át.
