"Aggódom a kollégáimért, akiknek annyi pénz sem jut, mint nekünk"

Milyen próbatétel elé állítja a vesztegzár?

Nemrég lett volna bemutatóm a Rózsavölgyi Szalonban az Intim vallomások című francia darabban. Több mint három hete önkéntes karanténban vagyok. Az első huncut gondolatom az volt, hogy most legalább jut idő a pihenésre. De elég frusztráló állapot, hogy nem látni a járvány végét, nem találkozhatom a családommal, a barátaimmal. Az a fajta csend, lassúság, amit ez a helyzet megkövetel, végtelenül szokatlan és zavarba ejtő. Kétségbe vagyok esve, hogy milyen következményei lesznek szakmailag és anyagilag. Az alapbérünket egyelőre megkapjuk a Radnóti Színháztól, de egyébként sem abból élünk, hanem a próbapénzekből, a túlórákból, a külsős munkákból. Mélyen aggódom azokért a kollégáimért, akiknek még annyi pénz sem jut, mint nekünk.

Csatlakozott az online színházi kezdeményezésekhez?

A színház attól különleges, hogy élő. De jó érzés látni, hogy van igény az ilyen kezdeményezésekre. Én is mondtam verset, a színésznövendékeimmel is online folyik az oktatás. Kortárs költők verseivel foglalkozunk, meg verseket íratok velük.