Kevés lendületesebb és ívesebb karrier futott az elmúlt években a hazai könnyűzenei színtéren, mint Krúbié. A magyar rapkulissza különösen sikeres figurájának új albuma, az Ösztönlény éppen akkor jelent meg, amikor a hirtelen véget érő telt házas bulikat felváltotta a hallgatás ideje.
HVG: Horváth Krisztián felébredt, felállt, járt, elkezdett körülötte forogni a világ, és egyszer csak Krúbivá változott?
Krúbi: Valamilyen nevet választani kellett ahhoz, hogy a szövegeimet nyilvánosságra hozzam. Krúbi a becenevem, gyerekkorom óta a legtöbb barátom így hív. Nem úgy történt, hogy bekattantam, és csináltam egy Krúbi-albumot. Kamaszként is írtam rapszámokat, azokban is sok volt a krúbis elem, csak nem adtam ki őket. Így valóban úgy tűnhet, hogy a semmiből jött a PestiEst című dalom 2017-ben, egy olyan sráctól, aki előtte átlagos életet élt, de valójában volt a dolognak előzménye, csak az nem a nyilvánosság előtt zajlott.
HVG: Krúbi vagyok, azt csinálok, amit akarok. Komolyan?
Krúbi: Ez a sorom akkor született, amikor átmeneti stádiumban volt az életem a rapper és a reklámügynökségben gyakornokoskodó egyetemista között. Éppen azt a kontrasztot igyekeztem megmutatni, hogy néha rapperként tényleg azt csinálok, amit akarok, és még szeretnek is érte. A hétköznapi életemben ugyanúgy alkalmazkodnom kell a környezetemhez, mint bárki másnak. Azóta persze az életemnek jóval több területére kiterjedt ez a szabadság, ami sok szempontból jó, de persze ijesztő is néha. Valahol vicces, hogy ez a mondatom önálló életre kelt, amikor valójában pont magamat gúnyoltam vele, de összességében nem bánom, mert a zenémben tényleg mindig azt csináltam, amit akartam.
HVG: Senkitől sem fél?
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.
Ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást.
