Csicska vagy-e? Magyarországon komoly hagyománya van a megalkuvásnak
Az indexesek mellett tüntető katolikus pap, a színművészeti egyetem kormányzati lenyúlása ellen lemondásukkal tiltakozó tanárok – ritkán tapasztalt morális kiállások színesítették az elmúlt hetek belpolitikáját. A jóval általánosabb becsicskulást ugyanakkor a nemzedékeken átívelő tapasztalatok és az Orbán-kormány megalkuvókat jutalmazó politikája is segíti.
Orbán Viktornak a nyelvtörténeti jelentősége is megkérdőjelezhetetlen. A most felcseperedő nemzedék szótárából minden bizonnyal a csicska szó is hiányozna (a dakota, a kampó és egyebek mellett), ha a villamoson zötykölődve nem szembesült volna fura marionettbábukkal vagy éppen tolvaj bácsikkal, no meg a mondókaszerű „Simicska csicska” felirattal. Márpedig ez mind a kormányfőnek köszönhető. A plakátok megjelenése előtt egy-két héttel ugyanis csicskapártnak titulálta a Jobbikot, miután annak elnöke, Vona Gábor felhánytorgatta Orbán állítólagos ügynökmúltját. Mindez több mint három évvel ezelőtt történt, a csicskulás mibenlétének firtatása azonban azóta is időszerű.
Megkérdeztük Orbánt, ha a Jobbik csicska párt lett, a Fidesz is az volt-e?
A fideszes logika szerint a párt, amelyet Simicska Lajos támogat: csicska. Mi még emlékszünk, amikor a Fidesz volt ez a párt, és ezzel szembesítettük Orbán Viktort.
A minap a Totalcar internetes autósmagazin szerkesztője, Winkler Róbert fogott hosszas magyarázkodásba, miért csicska a csicskamédiában, majd ezen felbuzdulva értelmiségiek sokasága kezdte ízlelgetni a szót, latolgatva, hogy a saját, többnyire közfinanszírozástól függő egyetemi, iskolai, kutatói pozíciójában eladta-e már a lelkét az államnak.
Winkler Róbert: Fel kéne mondanom, de a csicskasorsot választottam
A Totalcar szerkeszője videón mondta el, hogy bár igazuk van a távozó indexeseknek, ő marad az Index-közeli autós újságnál.
A belső elszámolás nem indokolatlan: elvétve vannak csak olyanok, akik készek akár az egzisztenciájukat is veszélyeztetve kiállni a nyilvánosság elé, és megfogalmazni véleményüket a hatalommal szemben. Nincs azonban min csodálkozni, mert
a túlélési ösztön és az elmúlt száz év traumái mellett a véleménynyilvánítás szabadságának jelenkori megnyirbálása is ezt a stratégiát sugallja.