Mankók nélkül bolyonghat a digitális oktatás útvesztőiben gyerek, szülő és tanár

4 perc

2020.09.02. 08:00

Sok szülő és tanár tart attól, hogy a járvány miatt a hagyományosan induló új tanév is digitálisra vált, ami az előzőben nem vizsgázott túl jól. Igaz, itt-ott már felsejlenek a virtuális oktatás előnyei is.

„A szülők és a pedagógusok többsége nem támogatja a digitális oktatást, mert úgy vélik, több alapfeltétele hiányzik.

Kevesebben vannak, akik a technikai lehetőségek hiányára panaszkodnak, a többség szerint az iskolarendszer nem rendelkezik még a szükséges kompetenciákkal” – mondja Kormány Attila, az ELTE adjunktusa, az Online otthonoktatás Facebook-csoport egyik vezetője a hozzászólásokból kirajzolódó kép alapján. Érdekes paradoxon – teszi hozzá a szakember –, hogy miközben a közoktatás deklaráltan közfeladat, az állam semmiféle eszközt nem biztosít a digitális módszerek alkalmazásához.

„Az iskolák több mint 90 százaléka két magáncég szoftvereit használja” – mutat rá az egyik furcsaságra. A rendszer olyan tényezőkkel sem számol, hogy a szülők kapacitása sem korlátlan: többségük már elhasználta összes szabadságát, és állami segítség nélkül képtelen lenne ismét otthon maradni a kiskorú gyerekeivel, hogy afféle póttanárként vegyen részt az oktatásában.

Tanévkezdés a járványban: a kormány távol tartja magát és mossa kezeit

Feladta a leckét a kormány az iskoláknak: rájuk tolta annak felelősségét, hogy a járványveszélyben is biztonságos körülmények közt folyjon az oktatás.

A pedagógusok többsége is előnyben részesíti a hagyományos oktatást. Filipcsin Ilona pedagógus, a Facebook-csoport másik működtetője szerint ennek az a fő oka, hogy ők sincsenek teljesen felkészülve a digitális oktatásra. A tavasszal – ahogy a nebulók – maguk is véletlenszerűen csöppentek bele az új helyzetbe. A tanári karok tagjai egymást segítették, támogatták, de a többség számára az új módi továbbra is kísérletinek számít.

„A hosszú távú virtuális oktatással az a baj, hogy se módszertan, se eszköz nincs a tananyagok átadására. A kényszermegoldások pár hónapig működhetnek, de a tartós átálláshoz több kell”

– magyarázza Filipcsin, aki szerint ezek birtokában jóval eredményesebb lehetne a digitális oktatás. Nem az a probléma, hogy a tanárok ne lennének nyitottak az újra, de elméleti és gyakorlati segítség nélkül nehezen boldogulnak.