Virágzó vidéket ígértek a keletnémeteknek 1990-ben, csalódás lett a vége

Hát ez nem olyan nap volt, mint a Bastille ostromáé. Még csak nem is olyan, mint a mi március 15-énk, tüntetéssel, nyomdafoglalással, fogolyszabadítással. Németország újraegyesítésének napja 1990. október 3-án hivatalosan és szinte véletlenszerűen kijelölt dátum volt. Három évtizede viták tárgya, hogy mennyire alkalmas nemzeti ünnepnek.

Ha a diadalmas forradalmak vagy győztes csaták emlékét őrző ünnepnapra vágytak volna, akkor a németek nem választhattak volna mást az országegyesítés jelképének, mint a berlini fal 1989. november 9-ei ledöntését. A gondolat népszerű volt és maradt, csakhogy ez a nap már többszörösen, mondhatni kezelhetetlenül foglalt volt. Az még rendben lett volna, hogy 1918-ban e napon kiáltották ki a – később weimari néven emlegetett – köztársaságot, de 1923-ban erre a napra esett Hitler első, sikertelen hatalomátvételi kísérlete, a müncheni sörpuccs, és ami igazán tragikus, 1938. november 9-én kezdődött a Kristályéjszaka néven is ismert zsidóellenes pogrom. Nem lett volna könnyű sem az ünnepi szónokok, sem a rendezvényeken a biztonsági emberek dolga.