Egy díjazott film háttere: az ultraortodox szatmári zsidók és a Teitelbaum család

„Nagy embert adtak az országnak, az egész nemzet zászlaját fogja a vállain hordozni” – mondta a legenda szerint Teitelbaum Mózes sátoraljaújhelyi csodarabbi Kossuth Lajos szüleinek, amikor gyermekkorában elvitték hozzá. A zsidó vallási életben csak pár évtizeddel korábban feltűnt haszid csodarabbik ugyanis már magyarországi működésük XIX. század eleji kezdetekor olyan hírnévre tettek szert, hogy keresztények is látogatták őket, és kikérték a tanácsaikat. Az újhelyi rebbe leszármazottai különösen híressé váltak – a Teitelbaum utódok máig a haszid hívek jelentős csoportjainak vezetői.

Az egyik legnagyobb, a Szatmárról elszármazott New York-i gyülekezetüknek ma már mintegy százezer tagja van. Különösen hagyományőrző, szigorúan konzervatív életüket annak a Deborah Feldmannak a regényéből lehetett megismerni, aki húszéves korában, 2006-ban elhagyta ezt a közösséget. A magyarul Unortodox – A másik út címmel megjelent könyvből a Netflixen minisorozat fut, amely a múlt heti Emmy-gálán a tévéfilm-minisorozat kategóriában a legjobb rendezés díját kapta meg.

Az Unortodox sorozat trailere:

A lengyelországi ortodox zsidó Teitelbaumok a XIX. század elején költöztek Magyarországra. Teitelbaum Mózes eleinte nem volt haszid, élete egyik fordulópontján kezdte követni ezt az irányzatot, amely a zsidó vallási élet válságaira keresett választ, s talált követőkre a kelet-európai szegény, iskolázatlan, földműves, gyakran tutajosként vagy szekeresként dolgozó rétegben. A haszidok elutasították a zsidó felvilágosodást, nem kívántak betagozódni a többségi társadalomba, polgárosodni, hanem saját, külön életet akartak élni. A hasonlóan hagyományőrző ortodoxokkal szemben a vallás bensőséges megélésére helyezték a hangsúlyt, a szenvedélyes, furcsa testmozgással kísért imára, az eksztatikus táncra, az életörömre.

A haszidok rabbija, a rebbe szerepe is más volt.

Míg a zsidó közösségek maguk választották rabbijaikat, rebbéje bárkinek lehetett, aki őt annak elismerte. A rabbi a tanításaival segíti közössége tagjait, a rebbe emellett életvezető is, hívei minden ügyes-bajos dolgukkal – legyen szó üzleti kérdésről vagy magánéleti problémáról – hozzá fordultak. Kiterjedt udvarokat hoztak létre, melyet hitbizományként kezeltek, s a közösségük többnyire valamelyik örököst választotta rabbijául.