Lehetett-e újabb pilóta-öngyilkosság az Air India júniusi tragédiája?
Nemcsak a gépeket kell karbantartani, hanem a pilóták lelkét is.
Hogy lehet ilyen névvel élni? – kérdezték olykor Vlahosz Haralambosztól a játszótársai az 1950-es évek Magyarországán. Nagyon jól! – feleli magabiztosan sok évtized távolából a ma már a nyolcvanas éveit taposó egykori háborús görög menekült. 1948-ban, kilencévesen érkezett több ezer sorstársával, felnőttek kísérete nélkül, egy észak-görögországi hegyvidéki faluból.
Mindannyian az 1943 és 1949 közötti polgárháború elől menekültek. Ennek gyökerei a második világháborúig nyúltak vissza, amikor több ellenállási mozgalom szerveződött Görögországban a német megszállók ellen. Közülük az első számú a kommunista párt befolyása alatt álló, de leginkább antifasiszta Nemzeti Felszabadító Front (EAM) és katonai szárnya, a Görög Népi Felszabadító Hadsereg (ELAS) volt.
ELAS-szobor Athénban /// A múltba vezető szálak
Wikipedia
A nyugati szövetségesek kezdetben bőkezűen támogatták őket, ám 1943-tól a britek egyre gyanakvóbban figyelték, ahogy az ELAS szedett-vedett gerillatömörülésből konvencionális hadsereggé válik, és tartva a háború utáni kommunista hatalomátvételtől, inkább a rivális csoportokat kezdték finanszírozni. Mindez fegyveres konfliktushoz vezetett az EAM-ELAS és a kisebb ellenállási szervezetek között, amiből az előbbi került ki győztesen, az utóbbiak nagy részét megsemmisítve vagy magába olvasztva.
