Vigyázzon, mit mesél, ezen is múlhat a vírusválság kimenetele

„Hadd erősítsem meg, hogy az egyetlen dolog, amitől félnünk kell, a félelem maga”

– mondta 1933. március 4-én, első elnöksége beiktatási beszédében Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke, akire az a brutális feladat hárult, hogy úrrá legyen a negyedik éve tartó válságon. Ezzel a széles körben ismertté vált kijelentéssel beírta magát az úgynevezett narratív közgazdaságtan örök példatárába, holott a tudományág cirka nyolc évtizeddel később született meg.

Az egykori elnöki üzenet ma már közhelyszámba megy: ha egy gazdaságban eluralkodik a félelem, a háztartások nem költekeznek, inkább spórolnak, és ezt teszik a vállalkozók is. Visszafogják beruházásaikat, a szűkülő kereslet pedig gazdasági visszaesést, munkanélküliséget okoz. Minél erősebb a pánik, annál nagyobb a baj.

Orbán nem várta meg, hogy a vírus lenullázza a gazdaságot, inkább ő maga vágta földhöz

Nagyot fognak ütni a legutóbbi járványellenes intézkedések a gazdaságon, amely a nyár végén már éledezett. Ám központi korlátozások hiányában a megbetegedések megugrása vetette volna vissza az ország működését.

Roosevelt felismerése nem volt újszerű. A kor nagy tudósa, John Maynard Keynes már 1931. január 14-én kijelentette a BBC-ben:

„Legjobb becslésem szerint ha valaki öt shillinget megtakarít, egy ember egy napra elveszti az állását.”

Rádiós előadásában felszólította a „patrióta” háziasszonyokat, hogy másnap korán reggel vessék bele magukat a lépten-nyomon hirdetett nagy kiárusításokba, és vásároljanak meg mindent, amire szükségük van. Mégsem az ő higgadt okfejtéséből, hanem Roosevelt híres beszédéből keletkezett olyan sztori, amely hatással volt a gazdaságra. Ehhez hozzájárult az alkalom ünnepélyessége, az ütős elnöki üzenet, és az, hogy a beszéd a filmhíradók jóvoltából ismertté vált. A narratíva terjedésébe a gazdaság ciklikussága is belejátszik, valamint az, hogy az 1929–1933-as nagy válságot valamennyi későbbi visszaesés vizsgálata során viszonyítási alapnak tekintették.