A katonaorvos whiskyjének is köszönhetjük, hogy van szárazjég az oltás szállításához
4 perc
2021.01.16. 14:00
A találmány majdnem kétszáz éves, és a nagyon mély hűtés mellett használható még színpadi kellékként, szemölcseltávolításra, fűtésszerelésre és esőcsinálásra.
Azt hitte, havat állított elő, ezért nagyon elcsodálkozott, amikor a „fehér, porszerű, pelyhes anyagból” idővel nem víz lett, hanem egyből gázneművé válva párolgott el. Adrien-Jean-Pierre Thilorier 1835 októberében lepődött meg így, amikor először találkozott a szárazjéggel – azzal az anyaggal, amelynek ma kulcsszerepe van egyes koronavírus-oltások mínusz 70 vagy mínusz 20 fokos szállításában, tárolásában.
Amikor a francia feltaláló lelkesen beszámolt a tudományos akadémiának, ott már jól ismerték, hiszen néhány kisebb jelentőségű ötlete (például egyenletesen égő olajlámpa világítótoronyhoz) után 1829-ben gázok sűrítésére alkalmas masinával rukkolt elő, el is nyerte vele a gazdag Montyon báró egyik tudományos díját.
Az egyébként ügyvéd végzettségű Thilorier a gázsűrítéssel kísérletezve jutott el 1834-ben addig, hogy cseppfolyós szén-dioxidot hozzon létre. Bár ebben nem ő volt az úttörő (hanem az elektromosság terén maradandót alkotó Michael Faraday angol természettudós, egy évtizeddel korábban), neki sikerült elsőként olyan mennyiségben folyékonnyá tenni a – napjainkban üvegházhatása miatt emlegetett – gázt, hogy annak tulajdonságait már alaposabban meg lehetett vizsgálni.
Innen már csak egy lépés választotta el attól, hogy a cseppfolyósított szén-dioxidot egy üvegcsébe eresztve felfedezze a szárazjeget, amely némi gáz felszabadulása mellett képződik. Ehhez az is kellett, hogy az akadémia vegyészei felvilágosítsák Thilorier-t, hogy téved: a folyamat során nem a palackban lévő vízgőz fagyott meg, hanem a szén-dioxid váltott halmazállapotot, folyékonyból lett szilárddá.
A BME TTK Fizika Tanszék bemutatja – így készül a szárazjég: