A kormány a segélyek befagyasztásával, identitáspolitikájával és médiafölényével mesterségesen hibernálja a vidéki társadalmat – derül ki a Kovách Imre szociológussal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont osztályvezető professzorával készített interjúból.
HVG: Meg lehet-e oldani a vidék problémáit azzal, hogy még több pénzt öntünk a mezőgazdaságba?
Kovách Imre: Az igaz, hogy a mezőgazdaság támogatása nélkül nem lehet megoldani a vidékiek gondjait; minden fillér, amit arra szánnak, menjen csak oda. De ha aránytalannak tűnik a mostani terv, az is teljesen jogos. Ez részben a vidéki társadalom összetételéből vezethető le. Magyarország lakosságának csaknem a fele vidékinek számít: a falusiak és a kisvárosokban lakók. Ez az arány az összes kelet-európai országban hasonló, még a leginkább urbánus cseheknél is 25-30 százalékos.
De ha csak a falvakban élőket vesszük, ők is 2,9 millióan vannak, akiknek körülbelül a fele munkaképes korú. Ehhez képest a 150 ezer gazdaság – amely megüti az életképes méretet – a tulajdonosokkal együtt is csak nagyjából 250 ezer embert foglalkoztat főállásban. Ha tehát azt nézzük, hogy kik élnek meg közvetlenül a mezőgazdaságból, akkor ők azok, akik a következő években a megnövelt támogatásokat kapják.
Ráadásul a rendszerváltás óta folyamatos a földhasználat-koncentráció: nagyon kevesek tulajdonában van nagyon sok föld, miközben a mezőgazdasági termelők száma folyamatosan zsugorodik. A döntéshozók pedig vidékpolitikaként, pártállástól függetlenül, a mezőgazdaságra és a támogatási rendszerekre koncentrálnak, ami érthető, de hamis optika.
A büntetővámokkal belépődíjat szed a világ legnagyobb piacára Donald Trump, ami kettős kockázatot hordoz: emelkedhet az infláció az USA-ban, és az ország nyomás alá helyezett partnerei szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat építhetnek egymással. Kérdés, hogy a világkereskedelem átformálása tartós, vagy csak az elnök mandátuma idejére szól.
