Hullámvasút a nosztalgiavonalon – Az Utasellátó története
Rántott húsos szendvics Rákosrendezőn és bécsi szelet a bécsi gyorson. Az Utasellátó szocialista óriásvállalat e két állomás között kitöltött mindent, földön, vízen és levegőn. Retróvilág, retrókereskedelem.
A koronavírus-járvány miatti utazási korlátozások következtében elodázta bemutatkozását a széles körű utazóközönségnek a megújult Utasellátó. A MÁV 2020 nyarán jelentette be, hogy felfrissíti étkezőkocsis szolgáltatását a tulajdonában lévő szervezet megreformálása után. A 73 éve működő Utasellátó története során több átszervezést is igényelt, emellett többször is volt merész újítások úttörője. Nevét – és csokirolóját – felemlegetve ma a szirupos múltidézés sokszor keserédes nosztalgiával keveredik.
A boldog békeidők utazóközönsége még pályaudvari restikben (a francia restaurant magyarosan rövidítve) étkezett, a járatok menetidejébe ugyanis bele volt kalkulálva egy hosszabb ebédszünet. Étkező- és hálókocsit akkor egyelőre csak Budapest és néhány monarchiabéli nagyváros között közlekedő vonalakon láthattak a módosabb utasok. Az első világháború utáni trianoni békediktátum megnyirbálta a monarchia hosszú vasútvonalait.
Néhány évvel ezt követően az Európát is elérő gazdasági válság pecsételte meg a vasút sorsát, mely átvándorolt az államhoz, azaz a MÁV-hoz. Az akkor éledező kisvárosi turisztikai és infrastruktúrafejlesztését pedig nem sokkal később a második világháború törölte le a tervezőasztalokról. A vesztes oldalon harcoló Magyarország területén a menekülő német csapatok felrobbantott pályaudvarokat és használhatatlanná tett vasútvonalak romjait hagyták hátra a benyomuló orosz csapatoknak.