A legjobbat szeretné a munkahelyének? Menjen el nyaralni, és eszébe se jusson a munka!

Ahhoz, hogy az ember jól tudjon dolgozni, szüksége van megfelelő adag pihenésre is. Ahhoz viszont, hogy egy munkahely jól működjön, a szabadságokat is tudni kell jól megszervezni. Arról a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban már korábban szó esett, hogy már egy munkanap közben beiktatott szünet is javítja a teljesítményt, ahogy az is alapvetés, hogy nem igazán a munkaidő hossza a fontos kérdés, hanem annak a helyes beosztása, de egy nyári szabadság egészen más közgazdasági kérdéseket is felvet.

Az, hogy évente egyszer-kétszer el lehet menni hosszabb időre munkából, egyáltalán nem evidens – egyszerre szórakoztató és szomorú azt olvasni, ahogy amerikai gazdasági lapok magyarázzák az olvasóiknak, hogyan lehetséges az, hogy az európai dolgozók nyaranta hetekre a munkahelyük felé sem néznek. Az Egyesült Államok azon hét ország közé tartozik, ahol semmilyen állami szabályozás nincs a szabadságok napjairól – Kiribati, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Palau és Tonga a másik hat –, az ottani munkaügyi hivatal adatai szerint a dolgozók 23 százalékának egyáltalán nincs fizetett szabadsága, a többiek közül a magánszektorban évente 10 nap az átlag, ami Európából nézve egészen szörnyű.

A lista szerencsésebb végén Andorra áll, ahol az alapértelmezett éves szabadság 31 nap. Ennél nem a teljes országra kiterjesztve, de Oroszország néhány helyén lehet több is: ott a Szibéria és a Távol-Kelet különösen rémes időjárási körülmények között dolgozó embereknek a normál 28 nap szabadságon felül jár további 14.