Az én hetem: Karafiáth Orsolya megfejti, honnan tudja Orbán, mit akar Isten
4 perc
2021.08.08. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Karafiáth Orsolyának most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: isteni, tervezőkirály, hókuszpókusz, koppanás, kiállítás.
Isteni – „Istentől és a természettől jön, minden érv mellettünk szólt. Ez a mi országunk, a mi embereink, ami történelmünk, a mi kultúránk” – válaszolta Orbán Viktor az amerikai megmondóembernek, a Trump-hívő Tucker Carlsonnak, amikor az azt kérdezte, jogszerű volt-e a kormányfő menekültellenes fellépése 2015-ben.
Tervezőkirály – A HVG megtalálta a hatvanpusztai Orbán-uradalom építészét, aki a kormányfő édesapja képviseletében intézte a beruházás hivatali adminisztrációját. Taraczky Dániel szerződéses kötelezettsége miatt nem kívánt erről beszélni. Az építész hamarosan a Citadella rekonstrukcióját végezheti.
Hókuszpókusz – A magyar kormány és titkosszolgálat tudja, hogy a nemzetbiztonsági bizottság bojkottálásával nincs fórum, amely a Pegasus-ügyben ellenőrizheti. De az ellenzék is tudja, hogy a zárt üléseken tapasztalható „varázslás és hókuszpókusz” miatt akkor sem tudna meg többet, ha meghallgatná a szolgálatok vezetőit.
Koppanás – A Norvég Alap összes, 77 milliárdos támogatásától elesik Magyarország, mert a kormány ragaszkodott ahhoz, hogy maga jelölhesse ki azt a szervezetet, amely a civil pályázóknak járó – az egész norvég támogatás töredékét kitevő – pénzt osztaná. A magyar kormány szerint neki jár pénz.
Kiállítás – Véget ért Lionel Messi maratoni hosszúságú barcelonai pályafutása, mert a klub pénzügyi helyzete miatt kénytelen volt lemondani a csapatnál minden rekordot megdöntő világsztárról.
Magyarország én vagyok! Egy részeg őrült barátom kiabálta ezt teljes meggyőződéssel pár éve, egy szilveszteri bulin, miután a német rokonunk lepattintotta. Pedig barátom mindent megtett, hogy szárba szökkentse a románcot: körbetáncolta szegény lányt, hadovált neki valamiféle azonosíthatatlan nyelven. Sprichst du demokratisch? – kérdezte tőle végül, már a kudarc halvány érzetével, tekintetét mélyen a kiszemeltje tekintetéve fúrva. A lány nem is válaszolt, érezte, mindent megtett addig, hogy véget vessen ennek a kínos ostromnak. Ezen a ponton vetett a lovagjára egy reménytelen pillantást, és hátat fordított neki. Ekkor tört elő barátomból a minimum túlzónak tartható gondolat. És innentől egész este minősíthetetlen volt a viselkedése. Beszólt mindenkinek, iszonyú magas lóról ontotta magából a sértéseket, egyértelműen kifejezve, hogy mindenki tehet neki egy szívességet.
Értem én persze, hogy a kudarcot elfogadni nem könnyű. Azt is értem, hogy nehéz elfogadni, hogy nem vagyunk okésak. Hogy esetleg szalonképtelennek tartanak minket. Hogy nem kellünk. Épp annak (azoknak), akiknek az elismerésére (támogatására) vágyunk. Minden jó dalt én írtam, kiabálta Feró a Beatrice 40 éves jubileumi koncertjén. “Mindenki itt van, aki eljött” – folytatta, ebbe már nehezebb lenne belekötni. De aztán hozzátette, hogy úgy tűnhet, “mintha túlbecsülném magam. Nem! Kibaszott jó vagyok!”