Csizmadia Ervin: Üzen-e valamit nekünk Obama?

A mostani kor egyik roppant bajos vonása, hogy nem növeli a hajlandóságunkat a létező problémák okainak feltárására. Túl sok a gyorselemzés, a fél-felelet, a kihívások rossz azonosítása vagy az ellenfelek szándékainak szimpla sárba tiprása. Ezernyi oka van persze annak, hogy ez így van. Én most ezek közül egy optikából nézek rá a témára, és ez az, hogy mit tudunk kezdeni a közöttünk létező különbségekkel.

Erre persze a tankönyv-liberalizmus látszólag egyértelmű és persze pozitív választ ad: a különbség szép, a különbség természetes és szeretni való. De pontosan mit is értünk különbségeken? Nos, igyekszem megvilágítani, én hogyan gondolom.

Induljunk ki a volt amerikai elnök, Barack Obama egy gondolatából, amelyet a Vakmerő remények című (magyarul 2008-ban megjelent) könyvében fogalmazott meg, Nos, ő a következőt írja: „demokráciánk még jobban működhetne, ha belátnánk, hogy mindannyiunkban vannak tiszteletre méltó értékek: ha a liberálisok legalább elismernék, hogy a sportvadász érezhet ugyanúgy a puskája iránt, ahogyan ők a könyvtáruk könyvei iránt”. Azt hiszem, érdemes elidéznünk e mondatnál, több okból is. Egyrészt azért, mert szerepel benne az a szó, hogy „mindannyiunkban”. Ez arra vonatkozik, hogy a különbségeket csak akkor van esélyünk elismerni, ha egyáltalán eljutunk addig, hogy „tiszteletre méltó értékek” valamennyiünkben vannak.

Tegyük a kezünket a szívünkre: elismerjük-e ezt a kiindulópontot? Elismeri-e egy átlag liberális vagy egy átlag konzervatív, hogy ellenfelének ilyen értékei vannak?