Az emberkatedrális - 125 éve született Márton Áron püspök
13 perc
2021.08.28. 11:30
Volt az erdélyi magyar kisebbség katolikus kisebbségének egy karizmatikus, nagy prédikátora, püspöke, akiről Magyarországon életében szinte tudomást sem vettek. Márton Áron a fasizmus tiszteletétől gyorsan eljutott az elutasításáig, és 1944 májusában egyszerre ítélte el a zsidók deportálását, és magasztalta a nácik oldalán harcoló magyar katonák kitartását. Tizennyolc éven át tartották őt börtönben, majd házi fogságban.
Földműves családban született Csikszentdomonkoson 1896 augusztus 28-án. Parasztfiú létére taníttatták, de azért persze a földeken is dolgozott, pásztorkodott is. 1915. június 12-én leérettségizett a gyulafehérvári kisszemináriumban, és három nappal később már a monarchia hadakozó seregének katonája volt. Harcolt Doberdónál, védte „Erdély kapuját”, az Ojtozi-szorost. Két és fél évet vett el az életéből a háború, amelyben négyszer meg is sebesült.
Leszerelése után hazatért gazdálkodni, vasesztergályosként is dolgozott. Eltartott egy ideig, amíg elhatározta magát, és 1920-ban, közvetlenül Trianon után jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. A döntésében alighanem szerepet játszottak az ember elvadulásáról szerzett tapasztalatai is a világháború alatt és után.
1924-ben szentelték pappá. Rövid ideig működött káplánként Ditróban és Gyergyószentmiklóson, aztán pedagógusként találta meg a személyiségéhez leginkább illő feladatot. Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen tanított gimnáziumban, fiúneveldében, és a nagyszebeni katolikus árvaházban volt tanulmányi felügyelő. 1930-ban püspöke és patrónusa, Majláth Gusztáv Károly maga mellé rendelte Gyulafehérvárra bizalmas beosztásba, udvari káplánnak és levéltárosnak. A püspök mellett tanúja volt azoknak a harcoknak, amelyeket Majláth vívott a romániai hatóságokkal az egyház jogaiért és iskoláiért, illetve általában a magyar iskolákért.