Aurélia Thierrée: "Van valami mágikus, felemelő dolog abban, hogy Chaplin volt a nagyapám"
A színész, táncos, cirkuszművész Chaplin-unoka a színház, a porondművészet, a varieté elemeit ötvöző álomszerű, szürreális világban találta meg művészi szabadságát. Legújabb produkciója, a Bells & Spells a Madách Nemzetközi Színházi Fesztiválon (Mitem), október 1-én és 2-án lesz látható.
HVG: Az édesanyja, Victoria Thierrée-Chaplin rendezte darabban egy kleptomániás bőrébe bújik, aki önálló életre kelt tárgyakat tulajdonít el. A kleptománia ezúttal a művész szimbóluma?
Aurélia Thierrée: Érdekes felvetés, már csak azért is, mert valahol mindannyian lopunk egymástól, gondolatokat, érzelmeket, gesztusokat, és sokszor már magunk sem tudjuk, mi a sajátunk, mit lestünk el másoktól. Ennek az előadásnak a fő mozgatórugója, hogy valójában a tárgyak manipulálnak minket, felkínálják magukat, hogy eltulajdonítsuk őket. De azon túl, hogy mi számít lopásnak, mi nem, a vizuális dimenzión van a lényeg. A Bells & Spells játékosan, humorosan elevenít meg egy képzeletbeli világot, ami meglepetés hatásokra, varázslatra, bűvészetre épül. A nézőkön múlik, mire asszociálnak az életre kelt tárgyak láttán. Ezt a fajta látványszínházat a fantázia, a képzettársítások sokfélesége jellemzi.
HVG: Egyenrangú alkotótársként vesz részt a szüleivel közös produkciókban?