HVG: Az édesanyja, Victoria Thierrée-Chaplin rendezte darabban egy kleptomániás bőrébe bújik, aki önálló életre kelt tárgyakat tulajdonít el. A kleptománia ezúttal a művész szimbóluma?
Aurélia Thierrée: Érdekes felvetés, már csak azért is, mert valahol mindannyian lopunk egymástól, gondolatokat, érzelmeket, gesztusokat, és sokszor már magunk sem tudjuk, mi a sajátunk, mit lestünk el másoktól. Ennek az előadásnak a fő mozgatórugója, hogy valójában a tárgyak manipulálnak minket, felkínálják magukat, hogy eltulajdonítsuk őket. De azon túl, hogy mi számít lopásnak, mi nem, a vizuális dimenzión van a lényeg. A Bells & Spells játékosan, humorosan elevenít meg egy képzeletbeli világot, ami meglepetés hatásokra, varázslatra, bűvészetre épül. A nézőkön múlik, mire asszociálnak az életre kelt tárgyak láttán. Ezt a fajta látványszínházat a fantázia, a képzettársítások sokfélesége jellemzi.
A Bells and Spells két szereplője, Aurélia Thierrée és Jaime Martinez Puerto Ricó-i balett-táncos /// Szárnyal a képzelet
Richard Haughton / mitem.hu
HVG: Egyenrangú alkotótársként vesz részt a szüleivel közös produkciókban?
