Ellenzéki előválasztás
Az ellenzék jelentős része a 2022-es parlamenti választáson a saját esélyeit növelő új, demokratikus intézményként tekint az előválasztásra – ugyanezt a kormány és a Fidesz “Gyurcsány-show-nak" és “bohózatnak” tartja. Az előválasztáson dől el a 106 egyéni körzetben legesélyesebbnek tűnő ellenzéki képviselőjelölt személye és így választják ki az Orbán Viktor kihívójaként fellépő közös miniszterelnök-jelöltet is. Az előválasztás fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
Ők már látják, hogy a király meztelen – állítja Orbán Viktor korábbi esszéjében, amelyben az illiberális (konzervatív/keresztény) demokráciafelfogását fejtette ki szembeállítva azt a nyugati demokratikus hagyományokkal és gondolkodással. Orbán már 1993-ban tisztában volt azzal, hogy fontos bizonyos politikailag releváns kategóriákat és kategóriapárokat („illiberális és liberális demokrácia”, „nemzet és nemzetellenes”, „konzervatív és liberális”, „jobboldali és baloldali”) kisajátítani a politikai sikerért, ahogy azt Kéri László interjúkötetében olvashatjuk:
A politika nyelvi küzdelmet is jelent. Egy sakktáblát kell magunk elé képzelni: minden kocka egy-egy jelentés vagy egy-egy kategória, s azokat el kell foglalni,
egyfelől azért, hogy magunkévá tegyük, másfelől pedig azért, hogy az ellenfél el ne foglalhassa. A politikában rendkívül fontos, hogy ki mondja magáról hangosabban és erősebben, hogy nemzeti, hogy szabadelvű és így tovább. A politikai taktika oldaláról ennek nagy jelentősége van.”
Orbán Viktor számára ilyen elfoglalandó mező volt a politikai vezetés is, amelyet gyakorta fogalmaz meg saját magára utalva újra és újra („[k]ompetens és politikailag erős vezetőkre van szükségünk” – idézi lengyel életrajzírója, Igor Janke). Ezzel egyúttal mások alkalmasságát és jószándékát is megkérdőjelezi.
