Metz Rudolf vezetéskutató: "Az ellenzék rátalált az új királyra és az új ruhára"
8 perc
2021.11.15. 13:00
A vezetéstől és a vezetőktől nem kell félni. Az előválasztás tanulsága az, hogy a félelmet és vezetésválságot a szavazók oldották fel, akikben erősebbnek bizonyult az a vágy, hogy végre kövessenek egy olyasvalakit, aki hordozza a reményt a változásra, írja szerzőnk.
Ők már látják, hogy a király meztelen – állítja Orbán Viktor korábbi esszéjében, amelyben az illiberális (konzervatív/keresztény) demokráciafelfogását fejtette ki szembeállítva azt a nyugati demokratikus hagyományokkal és gondolkodással. Orbán már 1993-ban tisztában volt azzal, hogy fontos bizonyos politikailag releváns kategóriákat és kategóriapárokat („illiberális és liberális demokrácia”, „nemzet és nemzetellenes”, „konzervatív és liberális”, „jobboldali és baloldali”) kisajátítani a politikai sikerért, ahogy azt Kéri László interjúkötetében olvashatjuk:
A politika nyelvi küzdelmet is jelent. Egy sakktáblát kell magunk elé képzelni: minden kocka egy-egy jelentés vagy egy-egy kategória, s azokat el kell foglalni,
egyfelől azért, hogy magunkévá tegyük, másfelől pedig azért, hogy az ellenfél el ne foglalhassa. A politikában rendkívül fontos, hogy ki mondja magáról hangosabban és erősebben, hogy nemzeti, hogy szabadelvű és így tovább. A politikai taktika oldaláról ennek nagy jelentősége van.”
Orbán Viktor számára ilyen elfoglalandó mező volt a politikai vezetés is, amelyet gyakorta fogalmaz meg saját magára utalva újra és újra („[k]ompetens és politikailag erős vezetőkre van szükségünk” – idézi lengyel életrajzírója, Igor Janke). Ezzel egyúttal mások alkalmasságát és jószándékát is megkérdőjelezi.