A karaktergyilkosság az egyik leggyakrabban használt formula a közéleti hírek világában. Bőhm Kornél kommunikációs szakemberrel a lejáratás módszertanáról és a hihetőség árnyalatairól beszélgetett Bárdos András. Mi a tanulság Kövér László köteles sztorijából? Mit kellett volna Schmitt Pálnak csinálnia? "Teflon face"-e Orbán Viktor?
Lejáratás a gúnynévtől az álhírig – ez Bőhm Kornél nemrégiben megjelent Karaktergyilkosság című könyvének az alcíme. A módszer és annak jellemző fordulatai több ezer éve virágoznak, s inkább a ledőlt tabuk és a kommunikációs szupersztráda miatt érezzük azt, hogy korunkban vált mindent elsöprő jelenséggé.
A történelmi párhuzamokat ezúttal mellőzve Bárdos András egyebek között arról faggatja Bőhm Kornélt, hogy mitől válik sikeressé egy karaktergyilkosság, miért épülnek fel ezek a támadások több lépcsőben, s hogy hallgatással, beismeréssel vagy visszavágással lehet hatékonyabban védekezni a lejáratással szemben. Mire mutatnak rá az elmúlt két évtized leghíresebb magyar példái? Hová kell ütni, hogy a legjobban fájjon? Miért peregnek le Orbán Viktorról a támadások, és mit rontott el Wahorn András a nyilatkozata után kirobbant vitában?
Túlélte önmagát és még mindig nem halt meg egészen az internet hőskorának keskenysávú, telefonfüggő, analóg kapcsolatfelépítése. Hogyan is működött a modem, és mi volt az akusztikus csatoló?
Földes András riportja Munkácsról.
A hánykolódó gép sötétbe borult fedélzetén sikoltoztak az utasok.
Kis magyar abszurd – írja Hadházy Ákos.
Egyre jobban hasonlít a valóság az 1984-re.
„Meglátom majd, hogy kinek a hibája.”
