Lassabban öl, mint a koronavírus, de több embert: az ülőéletmód-járvány

Ha igaz az analógia, hogy az ülő életmód a XXI. század dohányzása, akkor az sem mindegy, hogy ki mit szív. Így lehetne summázni kanadai egészségpszichológusok kutatását, akik arra voltak kíváncsiak, hogy a különféle ülőfoglalatosságok miként befolyásolják az életminőség szempontjából nagyon fontos szubjektív jóllétet. Régi tapasztalat ugyanis, hogy ez utóbbi koránt sincs mindig összhangban a valódi egészségi állapottal: krónikus betegként is érezheti magát valaki jól a bőrében, míg más makkegészségesen is szenvedhet, elégedetlenkedhet. A Psychology of Sport and Exercise című szaklapban megjelent tanulmány most nemcsak azt erősítette meg, hogy akik többet ülnek, azok elégedetlenebbek az életükkel, hanem arra is rámutatott, hogy nem minden „ülés” hat negatívan a jóllétre.

A beszélgetés, a zenélés vagy egy jó könyv olvasása például sokkal kevésbé lélekölő, mint ugyanannyi időt a számítógép előtt görnyedve dolgozni. Bármennyire is kézenfekvőnek tűnik ez a megállapítás, a mozgásszegény életmód kutatói eddig ilyen különbségtételekkel nemigen törődtek. A kanadai tudósok viszont ennek nyomán azt javasolják, hogy az egészségesebb életvitelre való átálláskor érdemes elsősorban a testileg-lelkileg káros ülésmennyiséget csökkenteni.

Botorság lenne azonban ebből arra következtetni, hogy az irodai munka vagy a home office fizikai egyhangúságát elegendő a „lelket felüdítő” baráti sörözéssel vagy „inspiráló” sorozatnézéssel megtörni. A túl sok ülve eltöltött idő ugyanis mindenképpen súlyos – és egyre számottevőbb – egészségügyi probléma a fejlett országokban. Becslések szerint évente immár ötmillió halálesetet lehetne elkerülni (és 54 milliárd dollárnyi egészségügyi kiadást megspórolni), ha az emberek többet mozognának. Összehasonlításképpen: a Covid–19 eddig szűk másfél év alatt 3,3 millió életet követelt világszerte.