Bekapcsolja a gépet és aggódik: ez Michael Chabon receptje remekművek írásához
Az írók külön világába belépni tilos, hacsak az író nem gondolja másként. Az amerikai Michael Chabon magyarul most megjelent regénye, a Fenegyerekek történetesen önmagáról meg az alkotás boldogság- és szenvedéstörténetéről szól.
Azt a történetet ismerik, hogy a Dr. Dee nevű alaszkai malamut meg egy Grossmannak hívott két és fél méteres óriáskígyó zötykölődik egy '66-os Ford Galaxie csomagtartójában, és egyikük sincs túl jól? A két testre egy szaténkabátot dobtak, azt, amelyet Marilyn Monroe a Joe DiMaggióval kötött esküvőjén viselt. A '66-os Ford Galaxie utasterében utazik James, az öngyilkosságot fontolgató reményteljes író, aki ha valamiben biztos, az az, hogy nem is akar reményteljes író lenni. Ott van még egy kismenő irodalmi ügynök, a keze ügyében egy könyv kétezer oldalnyi kéziratkötege, valamint a szerző, Grady Tripp.
Ugyanebből a kocsiból korábban kiszállt egy rejtélyes célból hurcolt tuba tulajdonosa, Miss Sloviak, magas sarkúban, a napszakhoz képest erős sminkben, tűzpiros ajakkal. Rá érdemes a mellékszereplőkkel töltött időnél kicsit többet szánni, mert a közeli jövőben bizonyos országokban akár ki is húzhatják a szövegből. A társaság előbb oda, aztán visszafelé tart a zsidó húsvétról, ahol egészen kínos dolgok történnek.