Akár puccs, akár nem puccs az, ami Tunéziában történt, a következő hetek sorsdöntőek lehetnek nemcsak az ország jövője szempontjából, hanem abban a tekintetben is, hogy arab országban sikerül-e jóléti demokráciát építeni. Jó egy évtizeddel ezelőtt éppen Tunézia volt az, amely elindította a demokratikus mozgalmakat az arab világban, és az egyetlen, ahol a diktátor elkergetése után nem történt ellenforradalom vagy nem robbant ki polgárháború. Így hát a nyugati elemzőket igencsak meglepte, hogy a múlt héten Kaisz Szajid elnök 30 napra feloszlatta a parlamentet, több miniszterrel együtt menesztette a kormányfőt, magát különleges jogkörökkel ruházta fel, s a végrehajtó hatalom fejévé nevezte ki.
Bár a 2019-ben megválasztott elnök az alkotmány 80. cikkelyére hivatkozott, amely „azonnali veszély” esetén lehetővé teszi ezt a lépést, az államfőnek konzultálnia kellett volna a miniszterelnökkel és a parlament elnökével. Szajid állítólag ezt nem tette meg, és független elemzők szerint küszöbönálló veszélyről sem lehet beszélni. Az elnök parancsára a hadsereg körbezárta a parlament épületét, és elképzelhető, hogy még több katonát vezényelnek majd az utcákra. A járványra hivatkozva pedig gyakorlatilag betiltották a gyülekezést, véget vetve az utcai demonstrációknak.
