Egy férfi elég ahhoz, hogy az egész csoport hímneművé váljon
6 perc
2021.08.24. 11:00
A nyelvtani nemek csapdájában vergődik Franciaország, ahol heves vita zajlik arról, hogyan emancipálják a nyelvet. A „befogadó írásmód” elutasításának nem csak lingvisztikai okai lehetnek.
"Ügyelni fogok arra, hogy csak egy nyelvtan legyen, ahogyan egy a nyelv és egy a köztársaság is.” Így summázta rendíthetetlen álláspontját a francia oktatási, ifjúsági és sportminiszter, Jean-Michel Blanquer a nemzetgyűlés küldöttei előtt. Az élénk tetszést kiváltott felszólalás annak a vitának része, ami akörül zajlik, szüntessék-e meg a nők (vélt vagy valós) diszkriminációját a nyelvi formulákban.
Bár az évek óta tartó össztársadalmi polémia koránt sincs lefutva, az ország jelenlegi vezetése határozott álláspontot képvisel a kérdésben. 2017-ben miniszterelnöki rendelettel minden hivatalos dokumentumból száműzték a nyelvi egyenjogúságot kifejező „inkluzív írásmódot”, nemrégiben pedig Blanquer tiltotta meg, hogy ezt a tankönyvekben használják.
Az árnyalt kifejezőkészségéért és nyelvi gazdagságáért sokat dicsért francia e területen valóban hátrányban van számos nyelvvel – köztük a magyarral – szemben. A franciában ugyanis a főneveknek nyelvtani nemük van, a névmásoknak, mellékneveknek és igéknek pedig tükrözniük kell annak a tárgynak vagy személynek a nemét, amelyre vonatkoznak. Sőt többes szám harmadik személyben arra, hogy „ők”, nincs is szó, minden esetben meg kell mondani, hogy az alany hím- (ils) vagy nőnemű (elles). Ez egyébként az egyik legneuralgikusabb pontja a mostani vitának, mivel a szabály szerint azokban az – igen gyakran előforduló – esetekben, amikor a csoport összetétele ebből a szempontból vegyes, a hímnem „fölébe kerekedik” a nőnemnek.
A gyakorlatban ez azzal jár, hogy bármilyen méretű csoportban elég egyetlen férfi, máris „ils” lesz a rá vonatkozó személyes névmás.
Hiába érvel a nyelvészek egy része azzal, hogy ez csak nyelvtanilag hímnem (szakszóval: generikus maszkulinum), valójában nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozik, egyre többek érzékenységét borzolja a nyelvi „diszkrimináció”.