Erich Kästner riportszerű leírásaival nem volt a nácik kedvence, művei a harmincas évek második felében inkább külföldön jelentek meg, így Magyarországon is.
„Ha az ifjúságot nem akarjuk egészségtelen tévutakra vezetni, akkor nem szabhatunk korlátokat az egészséges erotika elé!” Ezzel az álszent kijelentéssel lepte meg „Dr. Göbbels német birodalmi propagandaügyi miniszter” a magához rendelt színházi kamara vezetőit 1936 októberében. Szavait a másnapi magyar napilapok rövid hírben, minden kommentár nélkül adták közre. Az aforizmatömörségű útmutatást az Új Magazin című folyóirat következő száma – a kilencedik oldalhoz behúzott sárga papírcsíkon öles betűkkel – újraközölte. E kutyanyelv többszörös fricska volt, hiszen a zárt terjesztésre kényszerített „kebelbarát” képes havilap – melyet az 1930-as évek magyar Playboyának tekinthetünk – a lehető legtermészetesebben, megszorítások nélkül, s nemegyszer a feminista nézőpontnak is helyet adva foglalkozott a szexualitás minden formájával.
A Goebbels-citátum képmutatását ennél is jobban jelezte a lap 10. oldalára tördelt tárcanovella. Az Új Magazin szószéke című rovat „e havi szónoka” ugyanis az az Erich Kästner volt, akinek műveit a hitleri Németországban – 23 „korcs szellemiségű” írótársának könyveivel együtt – a propagandaminiszter celebrálta „össznépi ünnepi pompával” már 1933-ban máglyára vetették.
Tudták, hogy Németország a vesztébe rohan, de inkább a szemlélődést választották
Az 1929-es gazdasági válság és a nácik hatalomátvétele közötti évek berlini mindennapjainak pontos leírása az a német regény, amit most ismét megfilmesítettek.
A városvezetés szerint nem tehettek mást, mint hogy rábólintanak a kérelemre, a lakók viszont nem akarnak a szomszédságba vegyi üzemet. Különösen az eljárást nehezményezik, mert a polgármester a testület nélkül döntött a gyártó beköltözésének lehetővé tételéről.
Az influenszer hozzászólása még a bírót is megnevettette.
