Ha győz az ellenzék, a NER-milliárdosoknak vallaniuk kellene titkos trezorjaikról

A budai Rózsadombon ezekben a hetekben is szorgosan dolgoznak a hatvanas évek egyik nívós középületének felújításán, amely több mint fél évszázadon át a Magyar Tudományos Akadémia kémiai kutatóintézetének otthonaként szolgált (lásd a fenti képen). Azt azonban nem tudni, végső soron kinek a megbízásából renoválják a több milliárd forint értékű, Pusztaszeri úti ingatlant, mert amióta az MTA eladta, átlagosan évente egyszer gazdát cserélt, és végül egy olyan magántőkealap szippantotta magába, amely anonimitást garantál a befektetőinek.

Bár ez a 2015-ben elindított befektetési forma csak szűk körben népszerű, a magántőkealapok ezermilliárdos vagyont rejtenek. Így nem csupán azt nem lehet megtudni, kié az ország egy-egy ikonikus épülete vagy százmilliárdos forgalmat lebonyolító vállalata, de még olyan vagyonelemek is ismeretlenekhez kerülhetnek, mint az ország autópályáinak üzemeltetésére kiírt koncesszió joga.

Magántőkealapok mögé bújnak az oligarchák, még Brüsszel elől is elrejtőznének

Magyarországon is lesz olyan weboldal, amelyen elvileg bárki megtalálhatja, ki egy cég valódi tulajdonosa. Nagyon úgy fest azonban, hogy a gyakorlatban továbbra is lesznek lehetőségeik a titkolózó milliárdosoknak, hogy köddé váljanak a kíváncsiskodók számára.

Az MTA-tól 2015-ben még a Magyar Nemzeti Bank alapítványa vette meg a rózsadombi ingatlant 2,7 milliárd forintért. Az alapítvány – tartva magát ahhoz az elhíresült mondathoz, hogy az alapítványi vagyon elvesztette közpénz jellegét – hamarosan tovább is adott a jószágon, amely először a letelepedési kötvényeken gazdagodó Földvári Gábornak, majd a jegybankelnöki fiú barátjának, Száraz Istvánnak a kezelésébe került. Utóbbi gyakran megfordul Tiborcz István és Orbán Ráhel társaságában is. Ezen a ponton azonban a tulajdonosnak már nyoma is veszett, a birtokos után vizslató szemek legfeljebb információmorzsákra bukkanhatnak.