Parászka Boróka: Hazátlanok

Az „erdélyizés” úgy jön a magyar politikai életben, ahogy semmilyen közszállítás nem működik Magyarországon: percre pontosan, kiszámíthatóan, atombiztosan. Ezt leírva, kimondva, hogy „erdélyizés”, valami halvány fogalom felvillanhat a fejekben, hogy mi is az. Haragudni a határon túli szavazókra, akik beleszólnak a mi életünkbe úgy, hogy annak következményeit nem viselik?

Az „erdélyizés” persze sokkal több ennél, a hamvába holt, soha ki nem teljesedett, végig nem gondolt állampolgársági, szavazati jogról szóló vitáknál.

Az „erdélyizés” pont olyan, mint a „cigányozás”, a „zsidózás”, a „migránsozás” és a „buzizás”. Általánosító, lealacsonyító, megalázó, kirekesztő – azok számára, akik kapják ezt a jelzőt. És most nem is részletezem, mi minden van mögötte.