Hiába a klímacsúcs, nagyon megéri most szénerőművekkel energiát termelni

Miközben a minap zárult glasgow-i klímacsúcson az Európai Unió és Nagy-Britannia még a szénégetés teljes kivezetését akarta elérni – sikertelenül –, a kontinens több országában is teljes gőzre fűtötték fel az éghajlatváltozás szempontjából a legkárosabb szenes erőműveket. Főként Németországban – amely a nagyobb európai gazdaságok közül a leginkább rá van szorulva a szénre –, a Közép- és Kelet-Európába energiát exportáló Lengyelországban, de a korábban nem vagy csak ímmel-ámmal működő spanyol és brit erőművek is bekapcsolódtak a termelésbe. Nyugat-Európában az utóbbi két hónapban az ötödével nagyobb volt a szén elégetéséből nyert elektromos áram részaránya, mint egy évvel korábban.

A szavak és a tettek között mutatkozó ellentmondás oka, hogy az egy fokkal tisztább energiahordozónak minősülő földgáz ára megint rekordközelbe került. Mivel jórészt a földgáz jegyzése határozza meg az elektromos áram árát, ez utóbbival is történelmi rekordszinteken kereskednek a német, a brit és más piacokon. Közben – a kínai bányászat felfuttatásával – a szén ára hetek alatt gyakorlatilag a felére zuhant. Október elején az irányadó rotterdami határidős árfolyam még majdnem 250 dollár volt tonnánként, a múlt héten viszont már csak 145.További bizonytalanságot okoz, hogy a múlt héten a németországi energiafelügyelet felfüggesztette az Északi Áramlat II. gázvezeték engedélyezési eljárását. Az Oroszországból Németországot közvetlenül elérő csőkígyó beruházója ugyanis egy svájci bejegyzésű cég, márpedig a német törvények szerint a németországi szakaszt csak német vállalat üzemeltetheti. Egy ilyennek a létrehozása pedig több hónapot is igénybe vehet. A jóváhagyási procedúra ezt követően újraindul, de ha meg is lesz a berlini bólintás, még akkor is szükség lesz a brüsszelire. Az új vezeték mintegy megduplázná Oroszország németországi gázszállítási kapacitását, növelve a kínálatot és leszorítva az árat.

Ám úgy fest, hogy ezen a télen erre már nem lehet számítani. Ennek megfelelően a halasztás óta a legfontosabb európai gáztőzsdén (a hollandon) ki is lőtt az energiahordozó ára: közel ötödével, megawattóránként 95 euróra ugrott a decemberi szállítású gáz. A német döntés horderejét mutatja, hogy még

Amerikában is emelkedett a jegyzés, az exportőrök ugyanis abban bíznak, hogy rekordmennyiségű cseppfolyósított gázt szállíthatnak Európába.

Az USA egyébként eleve ellenezte az Északi Áramlat II.-t, mondván: annak kiépítése után az EU még jobban függeni fog az orosz szállításoktól. Nyugati tisztviselők és energiakereskedők most is azzal vádolják a Gazpromot, hogy szándékosan tartja vissza a gázt, így próbálva nyomást gyakorolni a hatóságokra az egyébként már elkészült vezeték engedélyeztetése érdekében. Erre utalhat, hogy a Gazprom a múlt héten a vártnál kevesebb vezetékkapacitást foglalt le a lengyel–német és az ukrán–szlovák határon lévő belépőpontokon.

Mindezek hatására a gázalapú energiatermelés ráfizetésessé vált, megawattóránként 2,26 euró a mínusz. A szénnel – illetve lignittel – működő erőművek viszont óriási profitot zsebelhetnek be, Németországban például decemberben már 57,1 eurót egy megawattóráért, ami a tavaly júliusi érték tízszerese. A szénerőművek nyeresége – a londoni székhelyű Argus Media Group adatai szerint – még az előző, 2017-es csúcsot is több mint négyszeresen szárnyalja túl ezekben a hetekben. A határidős energiapiacokon kirajzolódó trendek alapján egészen 2023-ig fennmaradhat az a helyzet, hogy a szénerőművek nyereségesebbek, mint a gázt égetők. A jövő év első negyedében így a szénalapú áramtermelés aránya 15 százalékra emelkedhet a jelenlegi 11-ről.A szén annak ellenére éli nem éppen kívánatos reneszánszát, hogy az európai határidős árfolyamok az utóbbi hetek csökkenése dacára is az év eleji szintek majdnem dupláján tanyáznak, és az EU emissziós kereskedelmi rendszerében (ETS) a karbonengedélyek ára is több mint megkétszereződött január óta. Ugyanis minden relatív: a gáz ára eközben a négy-ötszörösére nőtt. A szén-dioxid-kvóták drágulása ugyanakkor klímavédelmi szempontból jó hír. Az árakat persze a szén iránti nagyobb kereslet is felfelé hajtja, az utóbbi napokban pedig csak még jobban fellendítette, hogy a glasgow-i klímacsúcson megállapodtak a globális szén-dioxid-piac megteremtéséről.

Persze ez még odébb van, az EU azonban addig is fokozatosan csökkenteni kívánja a megengedett éves károsanyag-kibocsátás mértékét, amihez az ETS hatálya alá tartozó vállalatoknak is alkalmazkodniuk kell. Az unió emissziójának mintegy 40 százalékát szabályozza ez a rendszer, a végső cél pedig nem a büntetés vagy a különadóztatás, hanem a kibocsátás csökkentésének ösztönzése. És az, hogy a nagy szennyezők nyereségéből a pénzt a zöldebb energiaforrások felé tereljék. Tavaly a karbonárak már egy sor európai szénerőművet löktek veszteségességbe, több közülük le is állt, és sokan már-már a szén korszakának végét vizionálták.A jelenlegi helyzet viszont különleges, hiszen akkora a különbség a szén és a gáz ára között, hogy a kétszer olyan szennyező előbbi a karbonengedélyek drágulása ellenére is rentábilis. Szakértők azonban abban bíznak, hogy átmeneti állapotról van szó. Ezt például arra alapozzák, hogy az emissziós engedélyek költsége miatt a gázüzemű erőművek több mint két éven át – idén júliusig – olcsóbban termeltek, mint szénalapú társaik. Az Európát elérő gázvezetékek körüli bizonytalanságok megszűnésével és a nagypolitikai játszmák rendeződésével vissza is állhat ez az állapot, kímélve a bolygó éghajlatát és az energiafogyasztók pénztárcáját.