Glasgow-i klímacsúcs
Október utolsó napján elkezdődött a COP26, az ENSZ 26. klímakonferenciája Glasgowban. Nagy várakozások előzték meg a találkozót, miután számos jelentés arra mutatott rá, hogy édeskevés, amit a világ országai eddig tettek a klímaváltozás katasztrofális következményeinek elkerülésére. Vajon most lesz áttörés? Kövesse velünk a COP26 fejleményeit!
Legyen karbonadó az USA-ban is! – javasolja Jeffrey Frankel professzor, a Clinton-kormányzat egykori gazdasági tanácsadója. Szerinte ily módon az Egyesült Államok vezető szerepet játszhatna a klímaváltozás elleni globális harcban.
A hagyományos üzem- és fűtőanyagok magas ára arra ösztönözhet mindenkit, hogy spóroljon és keressen alternatívát. Az olaj és földgáz drágulása ugyanakkor nem vezetett a beruházások lényeges növekedéséhez – vette észre a Harvard Egyetem professzora, aki szerint a hagyományos energiahordozók előállítói immár komolyan veszik a klímaváltozás elleni globális harcot.
Milyen hatással lesznek a gyorsan növekvő energiaárak a környezetre? Glasgow-ban hamarosan több mint 200 állam képviselői vitatják meg ezt a problémát is a klímaváltozási világkonferencián (COP26). A cél a globális karbonsemlegesség 2050-re.
Hogy lehet a magas energiaárakat a klímaváltozási küzdelemben kihasználni? – teszi fel a kérdést Jeffrey Frankel. A válasz szerinte a karbonadó. Jelenleg a magas olaj- és földgázárak a külföldi szállítókat gazdagítják, mindenekelőtt Oroszországot és Szaúd-Arábiát. Tartsuk az USA-n belül ezt a pénzt – javasolja a Harvard Egyetem professzor, aki a Project Syndicate oldalon fejtette ki a véleményét. Lehetne karbonadó vagy valamiféle aukciós rendszer, a lényeg az, hogy az amerikai államkincstárat gazdagítaná a magas ár, nem pedig a külföldi szállítókat. Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy elérjük a karbonsemlegességet – érvel Jeffrey Frankel.
Washingtonban sokan lehetetlennek tartják az ilyen adózást, mert két ilyen kísérlet is elbukott 2007-ben és 2009-ben a Kongresszusban. Biden tiszta energia törvénytervezete is megbukott politikailag. A karbonadó viszont jó alternatíva lehet – hangsúlyozza a Harvard Egyetem tanára, elismerve, hogy ez politikailag nem lenne könnyen végrehajtható, mert a cégek megadóztatása azzal járna, hogy sok amerikai vállalkozás versenyhátrányba kerülhetne a globális gazdaságban. Ha azonban az USA vezető szerepet vállal a karbonadó bevezetésével, akkor a többi vetélytárs követni fogja ezen az úton. A többiek ugyanis épp az USA-ra hivatkozva tartanak a karbonadótól, mondván, az amerikaiak nem csinálják, akkor viszont a mi cégeink ráfizetnek erre a globális versenyben.
Hosszú ideig az Egyesült Államok volt a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója. Kína már megelőzte, de egy főre számítva még mindig Amerika az első. Az európaiak haladtak azonban a klímaváltozás elleni küzdelemben a legmesszebb: magasak a benzinadók, és ott a karbonkereskedelmi rendszer. Az ETS egy egység szén-dioxid-kibocsátást 59 euróval adóztat, és ez az összeg várhatóan emelkedni fog ebben az évtizedben.
Brüsszel arra készül, hogy a határokon adóztassa meg azokat a külföldi cégeket, amelyek olyan országokban működnek, ahol nincs szigorú karbonadóztatás. Ezt persze lehet protekcionista intézkedésnek tekinteni, és ezen a címen fel lehet jelenteni a Világkereskedelmi Szervezetnél (WTO). Ezt úgy lehet megkerülni, hogy a nemzetközileg elfogadott párizsi klímaegyezményre hivatkoznak a karbonadóztatás bevezetésekor a határokon.
Közeleg a tél, és sokan aggódnak a magas energiaárak miatt. Ha viszont az USA döntéshozóinak megvan a politikai akarata a klímaváltozás elleni hatékony harcra, akkor ez reményt adhat a jövőre nézve – hangsúlyozza Jeffrey Frankel professzor, aki a Project Syndicate portálon fejtette ki a véleményét.
