Csizmadia Ervin: Mikor jön el az együttműködő elitek kora?

Feltehetőleg nem csak én vagyok úgy, hogy némi kétséggel szemlélem az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének szlogenjét a szeretet-országról. A kétely nem azért van bennem, mert ne szeretném, ha enyhülne a feszültség a magyarországi kormány- és ellenzéki tábor között, sőt ne szeretném, hogy az egymás iránti tisztelet (ha nem is feltétlen szeretet) növekednek. Hanem azért, mert egyelőre nem látom, hogy ennek érdekében vajon mit kíván tenni az ellenzéki koalíció, mondjuk akkor, ha győz. Elismerem persze, hogy egy olyan szituációban, amikor Orbán eltávolítása minden más felülír, az együttműködés fokozása nem épp aktuális és életszerű cél.

Ami miatt viszont beszélnünk kell róla, az az, hogy a nyugati demokráciák példája (nem feltétlen mai, hanem klasszikus példája) nem kis mértékben éppen ezt az együttműködést állítja elénk. Politológiai tankönyvek régi igazsága, hogy a demokráciákat voltaképp két dolog teszi: az egyik, hogy intézményes rendszerek, amelyekben az intézmények garantálják a szabályok betartását, a másik, hogy a politikai közéletben működő aktorok között magatartásbeli átfedés van, azaz a szabályokat közösen hozzák meg és tartják be.

Csizmadia Ervin: Két hatalom és polarizáció

A kormányoldalnak tisztelnie kell ellenzékét, az ellenzéknek pedig kormányzatát. Ma egyikről sem beszélhetünk. Nem csoda, ha a polarizációnak nincs ellenszere; a jelen magyar politikája ezért ab ovo: polarizált. Vélemény.