Még jó, hogy egyelőre nincs napirenden Oroszországban a monarchia visszaállítása. Ha ugyanis így lenne, igazán hangossá válna a több mint négyszáz évvel ezelőtt hatalomra jutott és háromszáz évig uralkodó orosz cári dinasztia, a Romanovok közti utódlási harc. Jelenleg is többen tartanának igényt a kétfejű sassal díszített trónra.
A bolsevikok 1918 júliusában barbár módon kivégezték II. Miklós cárt, valamint az orosz uralkodó feleségét és öt gyermekét, s folyamatosan vadásztak az egyik legrégebbi bojárcsalád tagjaira. Az 1917-ben élt
53 Romanov közül azonban 35-nek mégis sikerült elmenekülnie
a több évig tartó polgárháborúba süllyedt országból. Többeket, köztük II. Miklós édesanyját, valamint a cár Kszénia nevű húgát és férjét a távoli rokon, V. György brit uralkodó által küldött hadihajón mentették ki a Krímből. A külföldre szakadt Romanovok gyorsan megtalálták a helyüket a „fehér emigrációban” – a bolsevikok elleni harc elvesztése után távozott oroszok körében –, viszont évtizedekig nyomasztotta őket, hogy el sem temethették megölt rokonaik többségét.
Az ideológiák jönnek-mennek, az orosz birodalmi tudat marad
Sokan nem értik az orosz állami emlékezetpolitikát, azt, hogy miért dédelget Vlagyimir Putyin birodalmi álmokat, pedig a kérdésekre egyszerű a válasz. Az is beszédes, hogy kik Putyin aktuális példaképei az orosz történelemből, és fontos, hogy mindennek köze van a keleti-nyugati szembenálláshoz is.
A cárt és családtagjait Jekatyerinburgban, az Ipatyev-házban mészárolták le, a felismerhetetlenségig összevert, majd savval leöntött holttesteket pedig többször is különféle rejtekhelyekre szállították, majd egy aknába dobták. A maradványokat véletlenül találták meg 1979-ben, ám csak a Szovjetunió 1991-es széthullása után kaphattak emberhez méltó temetést a cári család tagjai. Ekkorra – a DNS-vizsgálatoknak köszönhetően – az is kiderült, hogy a cár valamennyi gyermeke meghalt Jekatyerinburgban, így mind csalók voltak, akik az idők során azt állították, valamelyik Romanov-lányként túlélték a mészárlást, így őket illeti a trón, de legalább a család tagjainak kijáró jólét.
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
