Kelemen Elemér: A magyar oktatási rendszer haladásellenes, céljai elfogadhatatlanok

A magyarországi oktatásügyi modernizáció harmadfél százados története ellentmondásos folyamat: korszerűsítési törekvések, megtorpanások és úttévesztések jellemzik.

Ennek szellemében szükséges vizsgálni a történeti korszakonként változó oktatáspolitikák köz- és társadalompolitikai meghatározottságát. Az egyensúly elvén alapuló, liberális eötvösi hagyományok és az etatista törekvések tükröződését az oktatásügy jogi szabályozásában. A tanügyigazgatás koncepcionális és szervezeti változásait. Az iskolai autonómia-törekvések, illetve a centralizáció dichotómiáját. Az iskolarendszer és -szerkezet fenti céloknak alárendelt átalakítását. A tartalmi (tantervi) szabályozás jellegének változásait, a pedagógiai professzió természetének alakulását a szakmai szuverenitás és a teljes alárendeltség végletei között. Valamint mindezen változásoknak a nemzeti hagyományokhoz és a nemzetközi fejlődési irányokhoz való viszonyát, azaz a hagyomány és a korszerűség dialektikájának érvényesülését.

Ebben az összefüggésben teszem vizsgálat tárgyává az elmúlt évtized oktatáspolitikáját, különös tekintettel a 2011. évi köznevelési törvény bevezetőjében hangsúlyozott, hivatkozási alapnak nyilvánított „haladó hagyományokra és nemzetközi fejlődési tendenciákra”.