Milyen fajta infláció ellen a legnehezebb küzdeni?
Bár az inflációt mindenki úgy érzi meg, hogy megdrágulnak a vásárlásai, nagyon nagy különbségek vannak az áremelkedés okai között, így pedig a megoldási lehetőségek is mások. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk mostani részében az inflációs elméleteket és a pénzromlás különböző fajtáinak besorolásait járjuk körbe.
Alaposan kitett magáért Musza, Mali uralkodója, amikor 1324-ben útnak indult, hogy elzarándokoljon Mekkába, és útközben mindenkinek megmutassa országa gazdagságát és saját nagylelkűségét. A nagyjából 6500 kilométeres út egyik csúcspontja Kairóban jött el, ahol a helyiek mesébe illő karavánt láttak: nem csak az volt nagy szó, hogy Musza aranybotokkal járó, perzsa selyembe öltöztetett hírnökök érkezése után több ezer katona, valamint rabszolga kíséretében vonult be a városba, hanem jó vendég módjára marokszámra szórta a nép közé az aranyat, még az óvatosabb beszámolók szerint is kilószámra osztogatta az aranyat, a nagyotmondók már több mázsa elosztogatásáról beszéltek.
Idáig ez mesébe illő jelenet is lehetett volna – azért tudjuk, hogy hiteles a történet, mert a krónikák arról is megemlékeznek, hogy a mai Egyiptomot akkor magáénak tudó egész Mamlúk Birodalomban elszabadult az infláció ennek hatására, évtizedes munka volt a pénz értékét visszavinni a régi szintre, Kairó népe így a kezdeti öröm után a saját bőrén tanulhatta meg, mit az a
pénzkínálati sokk okozta infláció.
A történelem egész hosszú sor példát mutatott arra, hogyan lehet akár szánt szándékkal, akár véletlenül nagy inflációt generálni. Európa gazdaságtörténetében már az első római császárok korától kezdve egészen a középkori királyokig rendszeresen visszatérő jelenet volt az, hogy az uralkodó bevonatta a forgalomban lévő pénzt, kiadta újra, de úgy, hogy lecsípett belőle az állam – vagyis valójában a saját – kasszájának némi nemesfémet, majd abból még több pénzt veretett, így aztán leértékelődött a pénz, nőttek az árak.
Forintvédő biztosoktól a bitófáig: árdrágítás a csirke far-hátas árstop előtt
Az Orbán-kormány néhány élelmiszer esetében elrendelt árplafonja felidézi, hogyan harcoltak az infláció és az árdrágítók ellen a kommunizmusban és más nehéz időkben.
A középkori Kínában ennél sokkal modernebb lépéssel kísérleteztek többször is, így aztán annak a következménye is még rosszabb lett: ahogy annyi minden mást, a fedezet nélküli papírpénz nyomtatását is ott találták fel, úgyhogy ők jöttek rá a gazdaságtörténet folyamán elsőnek, hogy annak az eredménye csúnya infláció. A világ legtovább tartó inflációs időszakát viszont Európa élte át, amikor a XV. század végétől jó 150 éven át nőttek az árak, köszönhetően annak, hogy a spanyol hódítók ha El Doradóra nem is találtak rá, korábban elképzelhetetlen mennyiségű ezüstöt hoztak be Amerikából.