Évezredek óta próbálkoznak politikusok az árrögzítéssel, bár tudják, nem lesz jó vége

Ha úgy dolgozol, hogy rólad neveznek el egy gazdasági sokkhatást, és később még csak nem is ez a botrányod lesz a leghíresebb, valamit nagyon rosszul csinálsz – jó tanács lehet ez minden nagyra törő politikusnak Richard Nixon példáján. 1971 augusztusában az amerikai infláció már a 6 százalékot közelítette, és a munkanélküliség is 6 százalékos volt, az elnök pedig úgy gondolta, hogy ideje tenni valamit. Ezért aztán Nixon bejelentette: 90 napra befagyasztja az árakat és a béreket egyszerre, hogy megálljon az infláció. A nemzetközi gazdaságpolitikában ennél is fontosabb volt az, hogy felmondta az arany automatikus dollárra válthatóságát, és megemelte az importvámokat.

A legjobban talán az jellemzi a terv következményeit, hogy a kormány, a gazdasági tanácsadók és a Fed döntéshozói közül, akik ott voltak az erről döntő – amúgy péntek 13-i – értekezleten, utólag szinte mindenki azt állítja, hogy nem az ő ötlete volt, ő próbálta lebeszélni róla a többieket.

Rövid távon működött az ötlet. 1972-re már alig több, mint 3 százalékosra sikerült levinni az inflációt, azon az őszön pedig Nixon pedig teljesen simán nyerte meg az elnökválasztást (hogy ehhez az árak leszorítása mellett milyen törvénytelenségek kellettek még, az kicsit később, a Watergate-botrányban derült ki). A gazdaság egyensúlya azonban felborult, a nemzetközi pénzügyi környezet is bizalmatlanabb lett az amerikaiakkal szemben, így a korábbinál jóval sérülékenyebb lett az USA.

Ebbe a helyzetbe érkezett az 1973-as olajválság, és két ekkora sokkhatást együtt már nem tudtak kezelni. Az is látványos volt, ahogy az alacsonyan rögzített árak miatt az olajválság elején pánikvásárlás indult meg a benzinkutakon és sok kút bezárt, mert kifogyott az áruból, de még károsabbak voltak a hosszú távú hatások. Legközelebb 1983-ban volt 5 százalék alatti az infláció, a legtöbb évben egy teljes évtizeden át 8–13 közötti volt a drágulás, a munkanélküliség 5–9 százalék között váltakozott. Az egésznek csak az 1980-as évek első felében sikerült véget vetni, de ehhez annyira szigorú monetáris politika kellett, hogy még recesszióba is lesüllyedt a gazdaság.

Katonák a brit benzinhiány ellen - de mi ez a válság az első autómentes hétvégékhez képest?

Szocializmus Venezuelában, hurrikán az USA-ban: mind ok a benzinkutas sorállásokra, de az igazi fordulópont az 1973-as olajválság volt, egy arab-izraeli háború nyomán. Azóta azt is tudhatja a világ, hogy nem használhatja nyakló nélkül a Föld energiakészleteit.