Törley Katalin–Pilz Olivér: Akarjuk, hogy a tanárok és diákjaik ne merjenek kiállni igazukért?

Hétfőn kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak az oktatási intézményekben. A sztrájk támogatottsága meglehetősen magas volt, annak ellenére, hogy a kormány minden eszközzel (félretájékoztatás, jogi packázás, időhúzás, megfélemlítés) igyekezett ellehetetleníteni.

Az oktatási rendszer összeomlott, a romok között végtelenül fáradt, kizsigerelt, alulfizetett munkavállalók igyekeznek fenntartani az iskolák, óvodák működését.

S hogy miért tartunk itt a szakmai figyelmeztetések ellenére? Mert a tanárok, a szülők, a társadalom mindent eltűr az oktatással és sok mással kapcsolatban is. Megszokás. A magyar oktatás emberemlékezet óta rossz, ehhez szoktunk hozzá. Miért lepődnénk meg, ha továbbra is az? Elvagyunk ezzel, bármilyen gyalázatos is. A tanárok mindig is rosszul kerestek – miért gond, ha most is? Tudták ezt ők is, amikor ezt a pályát választották.

Megszokásból összerakott világunk kicsit pállott kényelmét nem adjuk fel, nem vagyunk hajlandók hosszabb távra befektetni, mert az sok újjal, ismeretlennel, kockázattal jár. Tenni is kellene érte: minimum kimondani a véleményünket, kérdezni, vitázni.