Hasbeszélő: Az út a Rómába vezetett, ahol a legenda helyett a valósággal találkoztunk

Omnes viae Romam ducunt – minden út Rómába vezet. Nem latinos műveltségünket fitogtatnánk, csak, mint talán másnak, nekünk is ez a mondás jutott eszünkbe, amint a budai Csalogány utcában sétáltunk a Róma Ételbár felé.

Mentségünkre szóljon, hogy a legendás tulajdonos, aki több mint 30 évig uralkodott itt, szintén így gondolta.  Hogy Cica néninek polgári neve is van – "Sebestyénné Cica vagyok, született Földes Ilona, nem más ez itt, mint a Róma, puszillak és most ebédelhetsz valamit" – és nem itt a konyhában, az asztalok között látta meg a napvilágot vendéglősként, hanem már komoly vendéglátós szakmai múlttal vette birtokba 1987-ben a vízivárosi kifőzdét (ételbárt, kisvendéglőt, éttermet – ahogy tetszik), az hívei hatalmas táborának is okozott némi meglepetést.

Rá egyáltalán nem jellemzően 2016 januárjában egy terjedelmes 24.hu-s interjúban „coming outolt”, ahol annyi év után azt is bevallotta, fogalma sincs, miért Róma a Róma: „Benéztem ebédelni ide, a Csalogány utcába, régi ismerős csinálta, a Jenő, és a végén rábeszélt, társuljak be hozzá, később tudtam meg, hogy háromperhármas volt, a szolgálataiért kapta az üzletet, fülest kapott, hogy közeleg a rendszerváltás, hamarosan tipliznie kell az országból, aztán tényleg el is tűnt pár évre; szóval nekiláttam, az első napokban a kutya se jött be, ültünk Jozsóval, a szakáccsal, egész nap országvárosoztuk, aztán egyszer beesett két taxis, az egyik már meghalt, a másik törzsvendég, mondtam, fiúk, egy hónapig ingyen esztek, cserébe elhíresztelitek a városban, hogy nyílt ez az üzlet, olcsó, jó, van terasz, nyárra dübörgött a hely; hogy miért Róma az ételbár neve, fogalmam sincs, Jenő keresztelte így, és valahogy mindig elfelejtettem rákérdezni.”