„A betonházak között nem várnak csodák" – panelzene és lakótelepi kultúra a 60-as évektől máig

A 60-as, 70-es évek nagy lakótelep építései alapvető változásokat indítottak el a magyar társadalomban. Egyfelől megoldásként szolgáltak a korszak egyik kínzó problémájaként számontartott lakhatási válságra, másfelől viszont tömegeket ragadtak ki az addig megszokott életkörnyezetükből és raktak át egy olyan miliőbe, amellyel sokan nem tudtak mit kezdeni. A panelházas lakótelepek elidegenítő hatása nem ismeretlen a hazai szociológiában, olyannyira nem, hogy már a 70-es évek végén is foglalkozott a sajtó a jelenséggel.

Fejér Megyei Hírlap, 1979. április 6.

Arcanum

A lakótelepi élettel kapcsolatos zenei munkákat két korszakra oszthatjuk. Az első az odaköltöző generáció tagjainak szól, akik a 60-as, 70-es években lettek panellakók, és rendszerint az elidegenedés és a gyökértelenség problematikáját járják körbe. A második korszak pedig azoknak szól, akik már a lakótelepen nőttek fel, így a maguk módján képesek kötődni a panelházakhoz, persze ezt is lehet sokféleképpen csinálni, az utca nevelte telepi gengszter stílusában csakúgy mint az öniróniától sem mentes nosztalgiavonalon.

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül, a paneléletérzés színesítése céljából bemutatunk több, lakótelepi környezetről írt dalt. Rangsorolni nem akarunk köztük, fölösleges is, hiszen annyira különböző műfajokat képviselnek, hogy nincs is nagyon alapja az összehasonlításnak, így az lesz a legegyszerűbb, ha viszonylag kronológiai sorrendben haladunk.