Mihail Gorbacsovval a huszadik század meghatározó politikusa ment el
7 perc
2022.08.31. 11:35
A megreformálhatatlant próbálta megreformálni, és ezért óhatatlanul kudarcot vallott, mégis ő az, aki új esélyt adott a világnak a tartós békére. Demokratikus és szabad társadalmat akart építeni a Szovjetunióban, ám a kommunista birodalom szétesett, és a legnagyobb utódállamban, Oroszországban Vlagyimir Putyin államfő éppen most rombolja le az általa lassan és több hibával végrehajtott reformok utolsó elemeit. Mihail Gorbacsov 91 éves korában meghalt, s bár élete utolsó éveire megkeseredett, nem bánta meg a peresztrojka beindítását, s csak azt sajnálta, hogy nem lépett gyorsabban és határozottabban.
Tragikus hősnek kijáró sors jutott az 1931-ben a dél-oroszországi Sztavropol közelében lévő Privolnojében született Mihail Gorbacsovnak: demokráciával és nyitottsággal próbálta meg átalakítani azt a Szovjetuniót, amely hetven éven keresztül hazugságokra és elnyomásra alapozva tartotta egyben a 15, egymástól sokban különböző tagköztársaságból álló államszövetséget. A küldetés teljesíthetetlen volt, így nem meglepő, hogy az 1985-ben a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) főtitkári tisztét megszerzett politikus több, utólag hibásnak bizonyult lépést is tett.
A tévedések egyik oka az volt, hogy kiderült, a szovjet rendszert nem lehet úgy megváltoztatni, ha nem tud teljesen elszakadni az évtizedek során kialakult beidegződésektől. Pályáját ezért végig a kettősség jellemezte: mindkét, kuláknak minősített nagyapját munkatáborba küldték Sztálin idején, s a család sokat szenvedett az 1930-as évek elején pusztító éhínségtől is, Gorbacsov mégis kommunistának tartotta magát, bár elítélte a sztálinizmus idején elkövetett bűnöket.
Gyors karrier
Kommunistaként 21 évesen be is lépett az SZKP-ba, s a gyors észjárású politikus pályája szélsebesen ívelt felfelé. 39 éves volt, amikor kinevezték a sztavropoli terület párttitkárává, egy évvel később már az SZKP Központi Bizottságának a tagja lett, és 1974-ben bekerült a Szovjetunió Legfelső Tanácsába is, ahol az Ifjúsági Állandó Bizottság elnöki posztját bízták rá.
Gorbacsov az óvatos reformokat támogató leendő pártfőtitkár, Jurij Andropov bizalmasa volt, s amikor Andropov – aki 1956-ban a Szovjetunió budapesti nagykövete volt, majd a titkosszolgálat, a KGB vezetője lett – 1982-től 1984-ben bekövetkezett haláláig az SZKP élén volt, Gorbacsovot tartották számon lehetséges utódként. Azonban mégis a szürke és mindenféle reformot elvető Konsztantyin Csernyenko került hatalomra, igaz az ő országlása csak „interregnumnak” számított, az SZKP-n belüli reformszárny ugyanis nem volt elég erős ahhoz, hogy egy valódi változásokat akaró vezetőt ültessen a főtitkári székbe.
1985-ben Csernyenko meghalt, és eljött Gorbacsov ideje: az akkor 54 éves politikus nagy elánnal vetette magát a munkába, és meghirdette a peresztrojka (átépítés), a glasznoszty (nyíltság) politikáját. Ám egyből jöttek a hibák is.