Tokió Vice – 6. rész: A földi pokolban, a bűn városnegyedében
11 perc
2022.09.19. 17:30
A Tokió Vice – Egy újságíró a japán maffia hálójában című könyv nyomán készült HBO Max-sorozatból is ismerős lehet Jake Adelstein, a fiatal amerikai újságíró története. A szerző Japán egyik legnagyobb napilapjánál kap tudósítói állást. Munkája során az átlagemberek elől elzárt helyekre is eljut, és rádöbben, hogy az udvarias, modern és csillogó Tokió álarca mögött kegyetlen világ lappang. Egyre jobban belekeveredik ebbe a közegbe, és olyan információkhoz jut, amelyek szerettei és a saját életét is veszélybe sodorják. Adelstein az oknyomozó újságírás legjobb hagyományait krimiszerű izgalommal, fekete humorral és öniróniával ötvözi. A HVG Könyvek által kiadott regény több részletét is közöljük sorozatunkban.
Egy rövid és viszonylag érdektelen időszak erejéig szaitamai politikai ügyekről írtam. De ezután újra a rendőrségi újságírás felé vitt a sorsom, ráadásul egyenesen Tokióba. Úgy éreztem, eljött az én időm! Csakhogy amikor engem és a velem együtt kezdő három kollégát a következő állomáshelyünkre vezényeltek, én a földi pokolba, a bűn városnegyedébe kerültem.
Ekkor már házas voltam. A feleségem, Szunaó Adelstein nem lelkesedett a gondolatért, hogy a bűn és kísértések világában kelljen dolgoznom. Már három éve voltunk házasok. Annak idején első látásra egymásba szerettünk. Szunaó a Nikkei Publicationsnél dolgozott, egy társasági eseményen találkoztunk, amin ő maga is újságíróként vett részt. Amikor elhívtam randevúra, 29 éves volt, és a 30. születésnapja előtt férjhez akart menni. Néhány randevú után kibökte: járjunk együtt három hónapig, de ha a próbaidő végén nem leszek meggyőződve arról, hogy feleségül akarom venni, viszlát. Volt humora, kitűnően beszélt angolul, igazán szexi nő volt (és még ma is az, ó, de mennyire!). A megállapodást tehát örömmel elfogadtam. Ám én is szabtam egy feltételt: benne vagyok a házasságban, de várni szeretnék három évet, mielőtt gyerekeket csinálnánk. Szunaó beleegyezett, és az eljegyzés rekordidő alatt megtörtént. A harmincadik születésnapja előtti napon házasodtunk össze, ebédszünet alatt ugrottunk ki az uravai városháza házasságkötő termébe. A házasságkötés majdnem érvénytelennek bizonyult, mert a születésnapomat a tradicionális japán naptár – Sóva 44 – és nem a nyugati naptár szerint – 1969 – írtam az űrlapra. Szerencsére egy kis üvöltözés megtette a hatását, és semmi sem állt a boldogságunk útjába.
A feleségem azért örült, hogy Tokióba költözünk. Ezzel nem volt egyedül. Legalább odahagyjuk az unalmas alvóvárost, gondoltam. Jó lesz újra rendőrségi ügyekkel foglalkoznom, és ismét egy nagyvárosban!
Hivatalosan a Tokiói Rendőrkapitányság Negyedik Körzetébe kerültem, de a környék gyakorlatilag harci zónának bizonyult. A Negyedik Körzethez tartozott a sindzsukui rendőrség, a sindzsukui körzet majdnem egésze és a híres Kabukicsó. Kabukicsónak semmi köze nincs a kabukihoz, a kizárólag férfiak által játszott hagyományos japán színházhoz, annál inkább van köze a hagyományos szexiparhoz.