Az Operaház volt főigazgatója szerint a legfontosabb, hogy az ember ne ártson másoknak, sőt, ha lehet, használjon, és kezelje súlyukon a dolgokat. Az interjúban elárulta, hogyan leste el a világhírű karmestertől, Otto Klemperertől a jó lelkiismeret titkát, hogyan tanulta meg mesterétől és elődjétől, Nádasdy Kálmántól, hogy miért fontos tovább mesélni a történeteket, és az is kiderül a beszélgetésből, miért nem cserélt volna semmi pénzért a milanói Scala igazgatójával.
Az újdonsült akadémikus elmondja, miért nincs ellentmondás az olyan tanácsok között, mint hogy ne vesd meg a pénzt, és ne hajszold a pénzt, vagy hogy ne légy hívő, és ne légy hitetlen! Ő maga hisz abban, hogy az őrületes kozmoszból időnként jönnek istenek, akik teremtenek egy Mozartot, Shakespeare-t, Leonardót, mert ilyet ember nem tud. Szinetár magától értetődően beszél arról is, hogy 90 fölött az ember számol azzal, hogy egy idő után vége van. Hogy utána mi lesz, nem tudja, és irigyli azokat, akik ezt biztosan tudják. De arról nincsenek rossz sejtelmei, hogyan fognak emlékezni rá: „az az érzésem, hogy általában szeretnek”.